Mennyei szemkontaktus (prédikáció, Ajka-Öcs, Böjt 3. vasárnapja, 2018.03.04.)
Prédikáció Ajka-Öcs Böjt3 180304
textus: Ez 20,32-37.42-44
„32 Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt
mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi
ország népei, akik fát és követ tisztelnek! 33 Életemre mondom
– így szól az én Uram, az Úr –, hogy királyotok maradok erős
kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is.
34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek
az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel,
kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal! 35 Elviszlek
benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől szemben állva
törvénykezem veletek. 36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem
Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek – így szól az
én Uram, az Úr. 37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és
beveszlek a szövetség kötelékébe. […]
42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor
beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről
fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. 43 Ott majd
visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek:
hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok
magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek. 44
Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért,
nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok
így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.”
2013 nyara egy nagy vízválasztó időszak volt az életemben. Ugyanis ekkor történt a szemműtétem. Hála Istennek nem azért, mert valamilyen betegség támadott meg, hanem ekkor történt meg az a lézeres kezelés melynek nyomán ma már nem vagyok szemüveges. Életemből 22 évet szemüvegesként töltöttem el, de hála a kor technikai orvosi vívmányainak és Isten kegyelmének, lassan 5 éve szemüveg nélkül élhetek. Döbbenetes tapasztalat volt számomra az, hogy tisztán láthatok. Egyrészt örömteli, hiszen ez egy olyan képesség, amire már nem is emlékeztem, másrészt viszont fájdalmas is volt. Nos, nem csak azért mert a műtét után a lábadozás alatt súlyos fájdalmaim is voltak, hanem mert maga tisztán-látás is fájt egy ideig. A szemüvegesek nagyjából tudják, hogy mit jelent ez kicsiben. Amikor valaki új szemüveget csináltat, és először felveszi, hazamegy az optikustól az új szemüvegét viselve, akkor szinte fáj az élesség, kicsit szédül, bizonytalan a járás. Nagyon jó az élesen látás, de azért elég megterhelő. Aztán megszokja az ember.
A látás azonban nem csak a szemekre korlátozódik. Milyen szép a
magyar nyelv, mikor így fogalmaz: „látja a lényeget”, vagy
„látja az összefüggéseket”. Igyekszem, és szerintem
legtöbbünk igyekszik tisztán látni a szó biológiai, és a szó
– az előbb használt – összefüggéseket meglátó, lényeget
meglátó értelmében is. És sokszor bizony nagyon szomorú, amit
látni lehet. Nem szeretek sztereotip lenni, vagy általánosságokat
puffogtatni, de kétségtelenül az látható, hogy ma kéz kezet
most, az emberek sok esetben hírből sem ismerik a becsületet, a
könyörület idegen fogalom, a megbocsátás gyengeség, a pozitív
hozzáállás naivitás és még sorolhatnám.
A mai vasárnapot Oculinak, a látás vasárnapjának szokták
nevezni. Arra hív bennünket az egyházi év és mai igénk is, hogy
lássunk. Lássunk, de ne csak a felszínt, és ne csak a látszat
érdekeljen bennünket, hanem lényeg. Hívő emberek számára a
tisztán látás alapvető dolog. Feladatunk van a világban, az
Isten szeretetének hírnökei vagyunk (erről múlt héten beszéltünk), így a tisztán látás elengedhetetlen. Azonban,
ahogyan a fenti felsorolásból is láthatjuk, a tisztán látás nem
feltétlenül jelent kellemes látványt is egyben. Ahogyan az igénk
írja: „visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent
tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká.” Ezek a
szavak Ezékiel korában Izrael népének szóltak, de nem tolhatjuk
el magunktól a tényt, hogy mennyire aktuális ma is! Ha az ember
látó szemmel körbenéz a világban, akkor valami nagyon hasonlót
tapasztal. Sőt, ha az ember körbenéz a maga életében, bizony
akkor is valami nagyon hasonlót láthat. Én senkinek sem vagyok
bírája, de tegyük a szívünkre a kezünket… én is része
vagyok ennek a világnak, és nem lehetek mentes tőle! Ahogyan Pál
apostol írja „mindenki vétkezett” (Róm 5,12) Ez tény!
De akkor vajon mi a megoldás? Tárjam szét a kezem és mondjam azt:
„Senki sem bűntelen, senki sem tökéletes, ez van!”, és minden
megy ugyanígy tovább? Vagy ne csupán sodródjak az árral, hanem
egészen hasonuljak a rendszerhez, hiszen csak így lehet
érvényesülni ebben a kegyetlen világban? Sokan ezt az utat
választják és választották! Izrael népe is így okoskodott:
„Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország
népei, akik fát és követ tisztelnek!”
De milyen jó, hogy az Isten úgy
teremtette meg nem csak biológiai, hanem a belső, lelki látásukat
is, hogy nem csak előre, hátra, oldalra, és lefelé, de felfelé
is tudunk nézni. A mai vasárnap felirata, vagy ha úgy tetszik
mottója a 25. zsoltárból van: „Szemem állandóan az
Úrra néz”. Milyen jó, hogy
a hívő ember a tisztánlátás ajándékával nem csak a világ
valóságát, de az Isten valóságát is felfedezni képes. Ez
utóbbiban azonban nem csupán egy jövőképre, vagy másik
helyzetre talál, ami talán egy kis megnyugvást adhat, hanem egy
másik szempárt pillanthat meg… „szemtől szemben
állva törvénykezem veletek”
- írja Ezékiel. Nem titokban, nem sutyiban, hanem szemtől szemben
– és hogy így mondjam – szemtől szembe van előttem,
mellettem, bennem az Isten!
Ez már önmagában is
fantasztikus, már magának a kapcsolatnak is a lehetősége, de
lássuk be, hogy azért félelmetes is. Hiszen ha magam is e világ
része vagyok, akkor ez a bizonyos törvénykezés nem biztos, hogy
jót jelent nekem! Ezékiel próféta számára azonban megadatott,
hogy kijelentse Istennek nem csak az igazságosságát, amely
félelmetes is lehet a számunkra, de a kegyelmét is. „Az
én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek
szerint bánok így veletek” -
mondja az Úr.
Amikor fölfele nézünk és a
tekintetünk összekapcsolódik az Úréval, akkor Krisztus néz
vissza ránk benne. Mert igen az Úr elküldte a Fiát azért, hogy
ne a mi tetteink, ne a világ látása és rendje legyen az, ami
meghatároz minket. Hogy dönthessünk úgy, hogy nem leszünk részei
a rendszernek, hanem más utat választunk! Rajtunk van Krisztus
neve, hiszen kereszténynek mondjuk magunkat, Krisztus követőnek.
Így, tisztán látva, merjünk belenézni az Úr szemébe, mert
kegyelem és szeretet jön belőle! Ilyen Istenünk van! Ámen
Nagyszerű prédikáció, minden szava aranyat ér; köszönöm szépen, hogy olvashattam! :-)
VálaszTörlés