Mennyei szemkontaktus (prédikáció, Ajka-Öcs, Böjt 3. vasárnapja, 2018.03.04.)


Prédikáció Ajka-Öcs Böjt3 180304
textus: Ez 20,32-37.42-44
32 Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek! 33 Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is. 34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal! 35 Elviszlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek. 36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek – így szól az én Uram, az Úr. 37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe. […] 42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. 43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek. 44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.





2013 nyara egy nagy vízválasztó időszak volt az életemben. Ugyanis ekkor történt a szemműtétem. Hála Istennek nem azért, mert valamilyen betegség támadott meg, hanem ekkor történt meg az a lézeres kezelés melynek nyomán ma már nem vagyok szemüveges. Életemből 22 évet szemüvegesként töltöttem el, de hála a kor technikai orvosi vívmányainak és Isten kegyelmének, lassan 5 éve szemüveg nélkül élhetek. Döbbenetes tapasztalat volt számomra az, hogy tisztán láthatok. Egyrészt örömteli, hiszen ez egy olyan képesség, amire már nem is emlékeztem, másrészt viszont fájdalmas is volt. Nos, nem csak azért mert a műtét után a lábadozás alatt súlyos fájdalmaim is voltak, hanem mert maga tisztán-látás is fájt egy ideig. A szemüvegesek nagyjából tudják, hogy mit jelent ez kicsiben. Amikor valaki új szemüveget csináltat, és először felveszi, hazamegy az optikustól az új szemüvegét viselve, akkor szinte fáj az élesség, kicsit szédül, bizonytalan a járás. Nagyon jó az élesen látás, de azért elég megterhelő. Aztán megszokja az ember.
A látás azonban nem csak a szemekre korlátozódik. Milyen szép a magyar nyelv, mikor így fogalmaz: „látja a lényeget”, vagy „látja az összefüggéseket”. Igyekszem, és szerintem legtöbbünk igyekszik tisztán látni a szó biológiai, és a szó – az előbb használt – összefüggéseket meglátó, lényeget meglátó értelmében is. És sokszor bizony nagyon szomorú, amit látni lehet. Nem szeretek sztereotip lenni, vagy általánosságokat puffogtatni, de kétségtelenül az látható, hogy ma kéz kezet most, az emberek sok esetben hírből sem ismerik a becsületet, a könyörület idegen fogalom, a megbocsátás gyengeség, a pozitív hozzáállás naivitás és még sorolhatnám.
A mai vasárnapot Oculinak, a látás vasárnapjának szokták nevezni. Arra hív bennünket az egyházi év és mai igénk is, hogy lássunk. Lássunk, de ne csak a felszínt, és ne csak a látszat érdekeljen bennünket, hanem lényeg. Hívő emberek számára a tisztán látás alapvető dolog. Feladatunk van a világban, az Isten szeretetének hírnökei vagyunk (erről múlt héten beszéltünk), így a tisztán látás elengedhetetlen. Azonban, ahogyan a fenti felsorolásból is láthatjuk, a tisztán látás nem feltétlenül jelent kellemes látványt is egyben. Ahogyan az igénk írja: „visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká.” Ezek a szavak Ezékiel korában Izrael népének szóltak, de nem tolhatjuk el magunktól a tényt, hogy mennyire aktuális ma is! Ha az ember látó szemmel körbenéz a világban, akkor valami nagyon hasonlót tapasztal. Sőt, ha az ember körbenéz a maga életében, bizony akkor is valami nagyon hasonlót láthat. Én senkinek sem vagyok bírája, de tegyük a szívünkre a kezünket… én is része vagyok ennek a világnak, és nem lehetek mentes tőle! Ahogyan Pál apostol írja „mindenki vétkezett” (Róm 5,12) Ez tény! De akkor vajon mi a megoldás? Tárjam szét a kezem és mondjam azt: „Senki sem bűntelen, senki sem tökéletes, ez van!”, és minden megy ugyanígy tovább? Vagy ne csupán sodródjak az árral, hanem egészen hasonuljak a rendszerhez, hiszen csak így lehet érvényesülni ebben a kegyetlen világban? Sokan ezt az utat választják és választották! Izrael népe is így okoskodott: „Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek!
De milyen jó, hogy az Isten úgy teremtette meg nem csak biológiai, hanem a belső, lelki látásukat is, hogy nem csak előre, hátra, oldalra, és lefelé, de felfelé is tudunk nézni. A mai vasárnap felirata, vagy ha úgy tetszik mottója a 25. zsoltárból van: „Szemem állandóan az Úrra néz”. Milyen jó, hogy a hívő ember a tisztánlátás ajándékával nem csak a világ valóságát, de az Isten valóságát is felfedezni képes. Ez utóbbiban azonban nem csupán egy jövőképre, vagy másik helyzetre talál, ami talán egy kis megnyugvást adhat, hanem egy másik szempárt pillanthat meg… „szemtől szemben állva törvénykezem veletek” - írja Ezékiel. Nem titokban, nem sutyiban, hanem szemtől szemben – és hogy így mondjam – szemtől szembe van előttem, mellettem, bennem az Isten!
Ez már önmagában is fantasztikus, már magának a kapcsolatnak is a lehetősége, de lássuk be, hogy azért félelmetes is. Hiszen ha magam is e világ része vagyok, akkor ez a bizonyos törvénykezés nem biztos, hogy jót jelent nekem! Ezékiel próféta számára azonban megadatott, hogy kijelentse Istennek nem csak az igazságosságát, amely félelmetes is lehet a számunkra, de a kegyelmét is. „Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek” - mondja az Úr.
Amikor fölfele nézünk és a tekintetünk összekapcsolódik az Úréval, akkor Krisztus néz vissza ránk benne. Mert igen az Úr elküldte a Fiát azért, hogy ne a mi tetteink, ne a világ látása és rendje legyen az, ami meghatároz minket. Hogy dönthessünk úgy, hogy nem leszünk részei a rendszernek, hanem más utat választunk! Rajtunk van Krisztus neve, hiszen kereszténynek mondjuk magunkat, Krisztus követőnek. Így, tisztán látva, merjünk belenézni az Úr szemébe, mert kegyelem és szeretet jön belőle! Ilyen Istenünk van! Ámen

Megjegyzések

  1. Nagyszerű prédikáció, minden szava aranyat ér; köszönöm szépen, hogy olvashattam! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)