Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Prédikáció Padragkút-Ajka-Devecser Böjt4 180311

textus: Ézs 30,18-23

„18 De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

19 Ne sírj többé, Sion népe, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. 20 És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. 21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! 22 Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat, mint valami undorító dolgot, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek! 23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz.”

A legerősebb kampányidőszakban vagyunk, hiszen április 8-án választások lesznek. Ez mindig nagyon felborzolja a kedélyeket, hiszen újabb négy évre döntünk az ország sorsáról, irányultságáról. Az Úr adjon a döntéshez bölcsességet mindannyiunknak.

Persze tudjuk, hogy ilyenkor mindenki ígérget. Minden párt és csoportosulás a csillagot is leígéri az égről, csakhogy minél több szavazatot szerezzenek. Ember legyen a talpán, aki az igazságot ki tudja kapargatni az ígéretek mögül,… vagy inkább alól. És bizony, ha akarnánk sem tudnánk kivonni magunkat a kampányidőszakból, hiszen a csapból is a politika folyik. Milyen jó, hogy a templomunkban ez sohasem történhet meg!

Ugyanis, még ha úgy is tűnt, de itt semmilyen politikáról, legalábbis pártpolitikáról nem lesz szó. Amiről azonban szó lesz, az a választás. Mert a mai igénkben egy választási helyzet szerepel. Nem politikai, hanem sokkal inkább az egész embert mindenestül érintő, lelki-egzisztenciális választásról. Ézsaiás próféta idejében ismét válaszút előtt állt a nép. Vajon, külső nyomásra, más „istenekhez” forduljon, vagy pedig az Úrnál kötelezze el magát? Le kellett tenni a voksot valahova. És ígérgetések voltak bőven, legalábbis az egyik oldalon. Ezüsttel bevont bálványok, arannyal borított istenszobrok ígértek gazdagságot, jólétet és békességet az embereknek.

Mert mennyivel egyszerűbb valami kézzelfogható dologban „hinni”, mint a Mindenható Istenben. Igen, egyszerűbb és könnyebb. Miért? Mert ezek a bálványok mindig azt „mondják”, amit hallani akarunk, ami jól esik, ami könnyen emészthető. Ráadásul sohasem lépnek ki abból a keretből, amit én(!) szabok nekik. A másik oldalon az autonóm és szuverén Isten volt, aki nem mindig úgy tett, beszélt, alakította a dolgokat, ahogyan elvárták tőle, és nem is mindig válaszolt úgy és akkor, mikor az emberek szerint kellett volna. De mindig igaz és őszinte, szerető és gondoskodó.

Ma pontosan ugyanilyen helyzetben vagyunk. Filozófiák, ideológiák, ezoterikus és misztikus gondolatok, babonák és más valláspótlékok kínálják magukat „ezüsttel-arannyal” bevonva. Elmondják, hogy így lehetsz boldog, ezt kell tenned és/vagy ennyit kell fizetned azért, hogy önmagad lehessél. Megpróbálják kitöltögetni az az űrt, vagy ha úgy tetszik spirituális éhséget, amely minden emberben benne van. A másik oldalon pedig ott van az Úr, készenlétben: „vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson.” - írja az igénk. Nem árul zsákbamacskát, nem akar másnak tűnni, vagy többet ígérni, mint amennyit ad. Ézsaiás nagyon őszinte: „szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr” Mert igen, van olyan hogy az Úr szűken ad, van olyan, hogy akár a szó szoros értelmében szűk a kenyér, vagy más, amire szükségünk lenne! Nem tudjuk Isten befolyásolni, hogy így vagy úgy tegyen, így vagy úgy adjon. De ő már bizonyított, hiszen a legnagyobbat, Jézus Krisztusban saját magát adta értünk! Ezért – szemben a néma, de csillivilli bálványszobrokkal – Őtőle kérhetünk! Mert „vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson.” És ez egy fantasztikus ajándék! Az Úr arra vár, hogy tegyen értünk, készenlétben van.

„Kérjetek” (Mt 7,7)- így biztat bennünket Jézus is. Sőt mindannyiunk legfőbb imádságában a Miatyánkban is legnagyobbrészt kérések vannak. 

Van egy nagyon aranyos történet azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan, vagy hogyan nem ad meg az Isten! (A történet nem az enyém, máshol hallottam, úgyhogy senki nem próbáljon meg magára ismerni benne.)

Volt egyszer egy család: apa, anya, kisfiú. Az apa és anya megegyeztek, hogy a gyerek előtt mindig egy véleményen lesznek, pl. ha valamit megenged az egyik azt nem fogja tiltani a másik stb. Az óvoda végével eljött az iskolaválasztás ideje. Együtt kiválasztották az iskolát és az anya elment a nyílt napra a kisfiúval. Benéztek az órákra és a kisfiúnak nagyon megtetszett a hittan. Bár nem volt hívő, de az anyuka belement a dologba, hogy a kisfiú járhasson a hittanra, ha ennyire szeretne. Hazamenve az apa, aki elkötelezett ateista volt, teljesen fel volt háborodva, hogy a fia hittanra fog járni, de a megállapodás alapján nem tiltotta meg. Teltek a hónapok és egy este arra lett figyelmes az apa, hogy a kisfiú hangosan imádkozik az ágyában lefekvés előtt, mégpedig azért hogy karácsonyra megkaphassa a nagy piros tűzoltóautót. Az apa ezt gondolta: "Itt az ideje a nevelésnek, hogy a gyerek megtudja, hogy ez az egész hittan csak bohóckodás. Nem fogja megkapni a nagy piros tűzoltóautót, hogy megtudja az isten nem hallgat meg, mert nincs is." Eljött a karácsony és a fa alatt ott sorakoztak az ajándékok, de nem volt ott a nagy piros tűzoltóautó. A kisfiún nem látszott, hogy nagyon csalódott lenne, lelkesen bontogatta az ajándékokat. Az apa elérkezettnek látta az időt, hogy odamenjen:

- Na látod, fiam. Nem hallgat meg az isten, hiszen ha meghallgatott volna, akkor megadta volna neked azt amit annyira szerettél volna, a nagy piros tűzoltóautót.

- Jaj, apa - válaszolta a kisfiú - engem meghallgatott az Isten, csak azt mondta a kérésemre, hogy "nem".

Micsoda döbbenetes hit volt ebben a kisfiúban, aki hittel mert kérni és hittel el merte fogadni a nemleges választ is az élő Istentől! Ez bátorítson bennünket, hogy kérjünk, amire szükségünk van, ha szűk a kenyér, ha szűk a tér, ha baj van, vagy ha egyszerűen csak gyarapodni szeretnénk. Kérjünk szeretteinkért, magunkért, az egyházért, vagy bármiért, amit jó szívvel az Úr elé tudunk vinni. És ha hittel kérünk, akkor bízhatunk abban, hogy valósággá válik számunkra az ige szava a 91. zsoltárból: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (15.v.) Mert ez nem néma bálványok ígérete, hanem élő reménység az élő Istentől. Ámen