Templomi korrupció (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 2. vasárnapja, 2018.02.25.)

textus: Jer 26,1-3.8.12-16
1 […] így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik Júda városaiból eljönnek, hogy az Úr házában leboruljanak. Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem hagyhatsz el belőle! 3 Talán hallgatnak rá, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról; akkor én is megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam zúdítani rájuk. […] 8 Amikor Jeremiás elmondott mindent, amit az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! […] 12 Jeremiás viszont ezt mondta az összes vezetőnek és az egész népnek: Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. 13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett titeket. 14 Ami pedig engem illet: a kezetekben vagyok. Bánjatok velem úgy, ahogyan jónak és helyesnek látjátok! 15 De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam nektek mindezeket az igéket. 16 A vezetők és az egész nép ezt mondták a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk.




Sokat hallani manapság a korrupcióról. Igazából nem csak manapság és nem csak itt, hanem szinte minden időben és mindenhol előfordul, hogy egy szervezethez, hivatalhoz, kormányhoz tartozó jobban, vagy kevésbé befolyásos emberek korrupciógyanús esetbe keverednek, vagy éppen bebizonyosodik, hogy tényleg korruptak. De mit is jelent a korrupció? A Bakos Ferenc által készített, mind a mai napig mérvadó, az Akadémiai Kiadó által kiadott Idegen Szavak és Kifejezések Szótára, igen röviden fogalmaz: a korrupció latin eredetű szó, „1. megvesztegetés, megvesztegethetőség; 2. általános romlottság, züllött állapotok a közéletben”. Kicsit bővebben kifejtve, a korrupcióhoz szokták sorolni a vesztegetésen túl hivatali visszaélést, a befolyással üzérkedést, befolyás vásárlását, a versenyt korlátozó megállapodást, a hűtlen kezelést, és még sok minden mást.
Nyilván itt most nem jogi, és főleg nem politikai alkalmon vagyunk együtt, ezért nem is feladatunk az országban zajló korrupciós helyzet tárgyalása. Feladatunk viszont az, hogy az igével foglalkozzunk, márpedig a mai igénk egy korrupciót feltáró, egy korrupció ellenes ige! Persze itt most nem a hivatalban, nem befolyásos jogi helyeken, vagy hasonlóban zajlik a korrupció, hanem a templomban! Templomi korrupció. Még most is a hideg futkos a hátamon, ahogyan kimondom. Pedig ez a helyzet. Jeremiás próféta vészterhes időkben végezte a szolgálatát, olyan időkben, amikor külső, ellenség fenyegette a népet. Egy ilyen feszült helyzetben a nép arra várt volna, hogy egy próféta, az Isten embere valami vigasztalót, bátorítót mondjon. Ehelyett jól odavágott mégpedig azzal, hogy mindaz a baj, ami most van, vagy a küszöbön áll, a nép hibája, az emberek hibája. „Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem hagyhatsz el belőle!”- mondta az Úr Jeremiásnak. „Talán hallgatnak rá, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról; akkor én is megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam zúdítani rájuk.” De mi volt ez a probléma? Mi volt az oka a veszélyhelyzetnek? Mi volt a nép bűne? Erre választ egy másik helyen Jeremiás próféta könyvének eleje felé találunk: „Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el, ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.” (Jer 7,5-10) Miről beszél itt Jeremiás szavain keresztül az Úr? Két problémára lehet leszűkíteni azt a sok mindent, amit most felolvastam. Az egyik, hogy a nép csak úgy csinál, mintha hívő lenne. Visszaél a „hívő” névvel és jelzővel, mert nincsenek összhangban a szavai, a templomi szép mondatok, és a hétköznapok tettei! Hogy egy népszerű szólás-mondással éljek: vizet prédikál és bort iszik. A másik dolog pedig, hogy a hétköznapok Isten nélkülisége után odamegy a templomba, megtesz mindent, amit „kell”, letudja az áldozatot az imát, és azt mondja: „az Isten megszabadított”, majd ugyanúgy folytatja a hétköznapjait az Istentől távol.
Nem tudom emlékszünk-e még arra, hogy mik tartoznak a korrupció fogalmához, de most hadd mondjak el újra kettőt: 1. hivatali visszaélés, 2. megvesztegetés. Hát mi ez a Jeremiás által leírt helyzet, ha nem korrupció, templomi-lelki korrupció?! Visszaélés azzal a nemes névvel, hivatallal, hogy Isten gyermekei, hívő emberek lehettek! Hiszen azt a mandátumot kaptuk, (akkor ők is, ma pedig mi) hogy az Isten szeretetének követei legyünk. Ezt pedig nem lehet úgy betölteni, ha a hétköznapok köszönőviszonyban sincsenek a hívő élettel! Másrészt pedig úgy gondolták, hogy ezt a „hivatali visszaélést” el lehet kenni, ha templomban megvesztegetik áldozattal, istentisztelettel, imával az Istent! „Mert akkor végül is – a mérleg szerint – egálba kerülünk…”- gondolhatták. Megvesztegetni! Döbbenetes…
Ma az igénk a lelki korrupciótól akar megvédeni minket. Figyelmeztet, hogy a hívő ember egyrészt következetes, szinkronban vannak szavai, tettei, vasárnapjai és hétköznapjai, másrészt pedig nem azért jön a templomba, nem azért keresi az Isten társaságát és jelenlétét, mert annak a bizonyos jó-és-rossz mérlegnek valahogy egyensúlyba kéne lennie, hanem mert tudja, hogy menedékre, gyógyulásra, lelki töltődésre csakis az Istennél találhat. Ahogyan a 62. zsoltár írja: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. […] Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.” (Zsolt 62,6-8.12-13a)

Böjt második vasárnapja van, amit az irgalom, az Isten irgalma vasárnapjának nevezünk. Ebbe az irgalomba vessük bizalmunkat és reménységünket, és mikor az ige megszólít: vigyázz, nehogy korrupt legyél, akkor jussunk oda, ahova a nép is Jeremiás próféta szavai nyomán: „Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk”. Ámen.

Megjegyzések

  1. Remek, 10/10-es prédikáció!

    És minden egyes szava igaz. Hogy "sajnos" (vagy éppen "nem sajnos"), annak a taglalása is megérne "egy misét".

    Az pedig, hogy a benne foglaltak sajnos ma is létező jelenségek... nos, sajnos azok aligha kétségesek...

    De bízom benne, hogy sokakhoz eljutnak ezen szavak! És akkor sokan tudni fogják, mi a teendő...!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)