Templomi korrupció (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 2. vasárnapja, 2018.02.25.)
textus: Jer 26,1-3.8.12-16
„1 […] így
szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr
házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik Júda városaiból
eljönnek, hogy az Úr házában leboruljanak. Hirdesd nekik mindazt,
amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem hagyhatsz el belőle!
3 Talán hallgatnak rá, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról;
akkor én is megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam
zúdítani rájuk. […] 8 Amikor Jeremiás elmondott
mindent, amit az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész
népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és
ezt mondták: Meg kell halnod! […] 12 Jeremiás viszont ezt
mondta az összes vezetőnek és az egész népnek: Az Úr küldött
engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a
prófétai igéket, amelyeket hallottatok. 13 Most azért jobbítsátok
meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti
Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy
veszedelemmel fenyegetett titeket. 14 Ami pedig engem illet: a
kezetekben vagyok. Bánjatok velem úgy, ahogyan jónak és helyesnek
látjátok! 15 De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér
terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr
küldött engem hozzátok, hogy elmondjam nektek mindezeket az
igéket. 16 A vezetők és az egész nép ezt mondták a papoknak és
a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen
Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk.”
Sokat hallani manapság a korrupcióról. Igazából nem csak manapság és nem csak itt, hanem szinte minden időben és mindenhol előfordul, hogy egy szervezethez, hivatalhoz, kormányhoz tartozó jobban, vagy kevésbé befolyásos emberek korrupciógyanús esetbe keverednek, vagy éppen bebizonyosodik, hogy tényleg korruptak. De mit is jelent a korrupció? A Bakos Ferenc által készített, mind a mai napig mérvadó, az Akadémiai Kiadó által kiadott Idegen Szavak és Kifejezések Szótára, igen röviden fogalmaz: a korrupció latin eredetű szó, „1. megvesztegetés, megvesztegethetőség; 2. általános romlottság, züllött állapotok a közéletben”. Kicsit bővebben kifejtve, a korrupcióhoz szokták sorolni a vesztegetésen túl hivatali visszaélést, a befolyással üzérkedést, befolyás vásárlását, a versenyt korlátozó megállapodást, a hűtlen kezelést, és még sok minden mást.
Nyilván itt most nem jogi, és főleg nem politikai alkalmon
vagyunk együtt, ezért nem is feladatunk az országban zajló
korrupciós helyzet tárgyalása. Feladatunk viszont az, hogy az
igével foglalkozzunk, márpedig a mai igénk egy korrupciót
feltáró, egy korrupció ellenes ige! Persze itt most nem a
hivatalban, nem befolyásos jogi helyeken, vagy hasonlóban zajlik a
korrupció, hanem a templomban! Templomi korrupció. Még most is a
hideg futkos a hátamon, ahogyan kimondom. Pedig ez a helyzet.
Jeremiás próféta vészterhes időkben végezte a szolgálatát,
olyan időkben, amikor külső, ellenség fenyegette a népet. Egy
ilyen feszült helyzetben a nép arra várt volna, hogy egy próféta,
az Isten embere valami vigasztalót, bátorítót mondjon. Ehelyett
jól odavágott mégpedig azzal, hogy mindaz a baj, ami most van,
vagy a küszöbön áll, a nép hibája, az emberek hibája. „Hirdesd
nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egyetlen szót sem
hagyhatsz el belőle!”- mondta
az Úr Jeremiásnak. „Talán hallgatnak rá, és mindenki
megtér a maga gonosz útjáról; akkor én is megbánom, hogy
gaztetteik miatt veszedelmet akartam zúdítani rájuk.” De mi
volt ez a probléma? Mi volt az oka a veszélyhelyzetnek? Mi volt a
nép bűne? Erre választ egy másik helyen Jeremiás próféta
könyvének eleje felé találunk: „Mert csak ha igazán
megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben
igazságosan jártok el, ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet
nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem
követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem,
hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek
adtam, öröktől fogva mindörökké. Ti hazug szavakban bíztok,
amelyek semmit sem érnek. Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan
esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek,
akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem
ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok:
Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat
követitek el.” (Jer 7,5-10) Miről beszél itt Jeremiás
szavain keresztül az Úr? Két problémára lehet leszűkíteni azt
a sok mindent, amit most felolvastam. Az egyik, hogy a nép csak úgy
csinál, mintha hívő lenne. Visszaél a „hívő” névvel és
jelzővel, mert nincsenek összhangban a szavai, a templomi szép
mondatok, és a hétköznapok tettei! Hogy egy népszerű
szólás-mondással éljek: vizet prédikál és bort iszik. A másik
dolog pedig, hogy a hétköznapok Isten nélkülisége után odamegy
a templomba, megtesz mindent, amit „kell”, letudja az áldozatot
az imát, és azt mondja: „az Isten megszabadított”, majd
ugyanúgy folytatja a hétköznapjait az Istentől távol.
Nem tudom emlékszünk-e még arra, hogy mik tartoznak a korrupció
fogalmához, de most hadd mondjak el újra kettőt: 1. hivatali
visszaélés, 2. megvesztegetés. Hát mi ez a Jeremiás által leírt
helyzet, ha nem korrupció, templomi-lelki korrupció?! Visszaélés
azzal a nemes névvel, hivatallal, hogy Isten gyermekei, hívő
emberek lehettek! Hiszen azt a mandátumot kaptuk, (akkor ők is, ma
pedig mi) hogy az Isten szeretetének követei legyünk. Ezt pedig
nem lehet úgy betölteni, ha a hétköznapok köszönőviszonyban
sincsenek a hívő élettel! Másrészt pedig úgy gondolták, hogy
ezt a „hivatali visszaélést” el lehet kenni, ha templomban
megvesztegetik áldozattal, istentisztelettel, imával az Istent!
„Mert akkor végül is – a mérleg szerint – egálba
kerülünk…”- gondolhatták. Megvesztegetni! Döbbenetes…
Ma az igénk a lelki korrupciótól akar megvédeni minket.
Figyelmeztet, hogy a hívő ember egyrészt következetes,
szinkronban vannak szavai, tettei, vasárnapjai és hétköznapjai,
másrészt pedig nem azért jön a templomba, nem azért keresi az
Isten társaságát és jelenlétét, mert annak a bizonyos
jó-és-rossz mérlegnek valahogy egyensúlyba kéne lennie, hanem
mert tudja, hogy menedékre, gyógyulásra, lelki töltődésre
csakis az Istennél találhat. Ahogyan a 62. zsoltár írja: „Csak
Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az
én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és
oltalmam az Isten. […] Szólott egyszer az Isten, és ezt a
két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a
szeretet.” (Zsolt 62,6-8.12-13a)
Böjt második vasárnapja van, amit az irgalom, az Isten irgalma
vasárnapjának nevezünk. Ebbe az irgalomba vessük bizalmunkat és
reménységünket, és mikor az ige megszólít: vigyázz, nehogy
korrupt legyél, akkor jussunk oda, ahova a nép is Jeremiás próféta
szavai nyomán: „Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt
hozzánk”. Ámen.
Remek, 10/10-es prédikáció!
VálaszTörlésÉs minden egyes szava igaz. Hogy "sajnos" (vagy éppen "nem sajnos"), annak a taglalása is megérne "egy misét".
Az pedig, hogy a benne foglaltak sajnos ma is létező jelenségek... nos, sajnos azok aligha kétségesek...
De bízom benne, hogy sokakhoz eljutnak ezen szavak! És akkor sokan tudni fogják, mi a teendő...!