Minek még egyszer? (prédikáció, Ajka, Karácsony 2. napja, 2017.12.26.)

textus: Ézs 60,19-22
19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai. 21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!





Sokáig bajban voltam karácsony második napjával. Sokáig nem értettem, hogy miért van szükség még egy napra. Hiszen Szenteste a csúcspont, aztán karácsony első napján tovább visszük, kibontjuk az üzenetet, de 26-ára már mindent elmondtunk. Sokáig, olyan muszájnak éltem meg ezt a napot. Persze azt értettem, hogy sokan ezen a napon jönnek templomba, hiszen 24. és 25. a családdal eltöltött idő volt, milyen jó hogy ezen túl is van lehetőség templomba menni. Az üzenet szempontjából volt csak kérdés nekem, mit mondhatunk még, amit még nem mondtunk el?
A mai Ézsaiás idézet helyére rakja a dolgokat. Az első és nagyon izgalmas dolog ezzel az igével kapcsolatban, hogy itt semmit sem mond az ember, semmit sem tesz az ember. Mind a négy igevers, amit mára kijelöltek a számunkra, az Úr munkája, tettei, szavai. Éppen ezért semmit sem kell mondani, pontosabban, semmit sem kell mondani magunkból! Az Úr az, aki leteszi a voksát az ember mellett. Legyen ez az első üzenetünk ma: Isten az ember mellett foglal állást. Minden, amit csak az Úr tesz, értünk van, a betlehemi jászol és golgotai kereszt egyaránt.
És az Úr tetteinek mindig van következménye, mindig változást szülnek, és a mi életünkben is. „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.” Milyen szép ez az ige. Az Úr lesz az örök világosságunk. Milyen jó lenne, ha mindig ő világítaná meg a lényeget, ha nem lennénk rabjai rossz „megvilágítású” döntéseknek, nem lennénk teljesen kiszolgáltatva a körülményeknek! Ha van ilyen vágyunk, akkor van egy jó hírem! Ez lehetséges! Igen, lehet az Úr a világosságunk, életünk motorja és irányzéka.
Lássuk meg azonban, hogy ez következményekkel jár. „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked” - írja az ige. A Nap talán a legegyértelműbb és legbiztosabb dolog az életben. Akárhol is legyünk, akármikor is éljünk, de abban mindig bízhatunk, hogy a Nap föl fog kelni. A Nap, amely nélkülözhetetlen a földi élethez olyan dolog, amire minden esetben számíthatunk. A tudomány mai állása szerint a Nap körülbelül 4-5 milliárd éves azóta fixen ott van a helyén, és minden valószínűség szerint, ez így lesz még egy jó darabig. Mégis az ige azt mondja: „Nem a nap lesz többé napvilágod […] hanem az Úr lesz örök világosságod” Ezzel az ige nyilvánvalóan nem arra utal, hogy a hívő embereknek napfény nélkül kell élniük, hanem arra, hogy akinek Úr a végső mérce, és ő az, aki „megvilágítja” a hívő életet. Aki az Úr fényében él az nem választhat mást is pluszban élete motorjának és irányzékának.
Mit jelent ez? Nagyon sok minden van, amibe kapaszkodunk, ami alapján döntéseket hozunk, aminek mérlegére tesszük életünk eseményeit. Olykor nagyon fixnek és stabilnak tekintjük ezeket az elveket, gondolatokat, gyakorlatokat, vagy akár személyeket. És valóban mindezek stabilitást (is) adhatnak az életünknek, amennyire emberileg lehetséges. Azonban, bármilyen célravezetőnek is tűnnek, ezeket el kell engedni ahhoz, hogy az Úr legyen a világosságunk. Az örök világosság érdekében fel kell adni az emberi állandóságokat.
Azonban nem kell aggódnunk. Az Úr ismer bennünket, hiszen ő teremtett, és tudja, hogy mire van szükségünk. Az ő világosságában újra felépülhetnek elveink, módszereink és fontos kapcsolataink, s gazdagodhatunk általuk. De mindezt Ő világosságában! Ettől nem kevesebb, hanem több lesz mindaz, amit ebben az életben megtapasztalhatunk. Helyükre kerülnek a dolgok az Úr fényében.
Hogyan kapcsolódik ez a karácsonyhoz, karácsony másnapjához? „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod,” Ézsaiás annyira fontosnak gondolja azt, hogy az Úr lehet a mi világosságunk, hogy elmondja egyszer,… majd elmondja még egyszer. Itt nem fölösleges ismétlésről van szó, hanem nyomatékosításról. Gondoljunk csak bele, ha van egy kedves élményünk, vagy egy számunkra fontos jó hír, akkor azt mindenkivel meg akarjuk osztani, hiszen akkor mi is újra megéljük azt. Ha van egy kedvenc énekünk, vagy dalunk, akkor számtalanszor vagyunk képesek meghallgatni, énekelni, dúdolni, vagy csak elgondolni. Ha ezekkel így vagyunk, akkor a világtörténelem legnagyobb eseményével, azzal, hogy Jézus az Isten Fia Földre született hogyne kéne, hogy így legyünk, így tegyünk! Az Isten világossága Jézusban megérkezett hozzánk, hát erre nem hogy kettő, vagy három, de az év 365 napja is kevés lenne, ha mindennap elmondanánk is!
Jézus pedig személyes Megváltónk akar lenni. Megérkezett a jászolba, az istállóba, Betlehembe, de szívünkbe is meg kell érkeznie! Mert kísérni akar bennünket és nem csak karácsonykor, nem csak két, vagy három nap, és nem is csak egy évben, hanem mindig. Ő a bennünk lévő világosság eredője és sugárzója. És ez nem csak mese, hanem valóság, hiszen ígéretünk van rá. „Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!” Isten a maga idejében elküldte hozzánk Jézust, és megfelelő időben hozzánk is megérkezik világosságával, örök világosságával!

Ezt a tapasztalatot adja meg nekünk az Úr. Imádkozzunk. 

Megjegyzések

  1. Egy cipőben jártunk Lelkész úrral, mert sokáig én sem értettem, "minek van karácsony második napja?" De ezt a prédikációt elolvasva már jobban megértem, miért is alakult így... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése