Minek még egyszer? (prédikáció, Ajka, Karácsony 2. napja, 2017.12.26.)
textus: Ézs 60,19-22
„19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye
világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened
lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod, és a holdad sem
fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod
napjai. 21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az
ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely
dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is
hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a
maga idejében!”
Sokáig bajban voltam karácsony második napjával. Sokáig nem értettem, hogy miért van szükség még egy napra. Hiszen Szenteste a csúcspont, aztán karácsony első napján tovább visszük, kibontjuk az üzenetet, de 26-ára már mindent elmondtunk. Sokáig, olyan muszájnak éltem meg ezt a napot. Persze azt értettem, hogy sokan ezen a napon jönnek templomba, hiszen 24. és 25. a családdal eltöltött idő volt, milyen jó hogy ezen túl is van lehetőség templomba menni. Az üzenet szempontjából volt csak kérdés nekem, mit mondhatunk még, amit még nem mondtunk el?
A mai Ézsaiás idézet helyére rakja a dolgokat. Az első és
nagyon izgalmas dolog ezzel az igével kapcsolatban, hogy itt semmit
sem mond az ember, semmit sem tesz az ember. Mind a négy igevers,
amit mára kijelöltek a számunkra, az Úr munkája, tettei, szavai.
Éppen ezért semmit sem kell mondani, pontosabban, semmit sem kell
mondani magunkból! Az Úr az, aki leteszi a voksát az ember
mellett. Legyen ez az első üzenetünk ma: Isten az ember mellett
foglal állást. Minden, amit csak az Úr tesz, értünk van, a
betlehemi jászol és golgotai kereszt egyaránt.
És az Úr tetteinek mindig van következménye, mindig változást
szülnek, és a mi életünkben is. „Nem a nap lesz többé
napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz
örök világosságod, és Istened lesz ékességed.” Milyen
szép ez az ige. Az Úr lesz az örök világosságunk. Milyen jó
lenne, ha mindig ő világítaná meg a lényeget, ha nem lennénk
rabjai rossz „megvilágítású” döntéseknek, nem lennénk
teljesen kiszolgáltatva a körülményeknek! Ha van ilyen vágyunk,
akkor van egy jó hírem! Ez lehetséges! Igen, lehet az Úr a
világosságunk, életünk motorja és irányzéka.
Lássuk meg azonban, hogy ez következményekkel jár. „Nem a
nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked”
- írja az ige. A Nap talán a legegyértelműbb és legbiztosabb
dolog az életben. Akárhol is legyünk, akármikor is éljünk, de
abban mindig bízhatunk, hogy a Nap föl fog kelni. A Nap, amely
nélkülözhetetlen a földi élethez olyan dolog, amire minden
esetben számíthatunk. A tudomány mai állása szerint a Nap
körülbelül 4-5 milliárd éves azóta fixen ott van a helyén, és
minden valószínűség szerint, ez így lesz még egy jó darabig.
Mégis az ige azt mondja: „Nem a nap lesz többé napvilágod
[…] hanem az Úr
lesz örök világosságod” Ezzel az ige nyilvánvalóan nem
arra utal, hogy a hívő embereknek napfény nélkül kell élniük,
hanem arra, hogy akinek Úr a végső mérce, és ő az, aki
„megvilágítja” a hívő életet. Aki az Úr fényében él az
nem választhat mást is pluszban élete motorjának és
irányzékának.
Mit jelent ez? Nagyon sok minden van, amibe kapaszkodunk, ami
alapján döntéseket hozunk, aminek mérlegére tesszük életünk
eseményeit. Olykor nagyon fixnek és stabilnak tekintjük ezeket az
elveket, gondolatokat, gyakorlatokat, vagy akár személyeket. És
valóban mindezek stabilitást (is) adhatnak az életünknek,
amennyire emberileg lehetséges. Azonban, bármilyen célravezetőnek
is tűnnek, ezeket el kell engedni ahhoz, hogy az Úr legyen a
világosságunk. Az örök világosság érdekében fel kell adni
az emberi állandóságokat.
Azonban nem kell aggódnunk. Az Úr ismer bennünket, hiszen ő
teremtett, és tudja, hogy mire van szükségünk. Az ő
világosságában újra felépülhetnek elveink, módszereink és
fontos kapcsolataink, s gazdagodhatunk általuk. De mindezt Ő
világosságában! Ettől nem kevesebb, hanem több lesz mindaz, amit
ebben az életben megtapasztalhatunk. Helyükre kerülnek a dolgok az
Úr fényében.
Hogyan kapcsolódik ez a karácsonyhoz, karácsony másnapjához?
„Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye
világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod,
és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé a napod, és a
holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod,”
Ézsaiás annyira fontosnak gondolja azt, hogy az Úr lehet a mi
világosságunk, hogy elmondja egyszer,… majd elmondja még
egyszer. Itt nem fölösleges ismétlésről van szó, hanem
nyomatékosításról. Gondoljunk csak bele, ha van egy kedves
élményünk, vagy egy számunkra fontos jó hír, akkor azt
mindenkivel meg akarjuk osztani, hiszen akkor mi is újra megéljük
azt. Ha van egy kedvenc énekünk, vagy dalunk, akkor számtalanszor
vagyunk képesek meghallgatni, énekelni, dúdolni, vagy csak
elgondolni. Ha ezekkel így vagyunk, akkor a világtörténelem
legnagyobb eseményével, azzal, hogy Jézus az Isten Fia Földre
született hogyne kéne, hogy így legyünk, így tegyünk! Az Isten
világossága Jézusban megérkezett hozzánk, hát erre nem hogy
kettő, vagy három, de az év 365 napja is kevés lenne, ha
mindennap elmondanánk is!
Jézus pedig személyes Megváltónk akar lenni. Megérkezett a
jászolba, az istállóba, Betlehembe, de szívünkbe is meg kell
érkeznie! Mert kísérni akar
bennünket és nem csak karácsonykor, nem csak két, vagy három
nap, és nem is csak egy évben, hanem mindig. Ő a bennünk lévő
világosság eredője és sugárzója. És ez nem csak mese, hanem
valóság, hiszen ígéretünk van rá. „Én,
az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!”
Isten a maga idejében elküldte hozzánk Jézust, és megfelelő
időben hozzánk is megérkezik világosságával, örök
világosságával!
Ezt a tapasztalatot adja meg
nekünk az Úr. Imádkozzunk.
Egy cipőben jártunk Lelkész úrral, mert sokáig én sem értettem, "minek van karácsony második napja?" De ezt a prédikációt elolvasva már jobban megértem, miért is alakult így... :)
VálaszTörlésDe jó! Lehet, hogy mégis inkább ezt...? ;) Köszönöm!
VálaszTörlés