Milyen jövő? (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap, 2017.11.05.)

textus: Jer 29,4-7.10-14

„4 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! […] 10 Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. 14 Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.”

Egy kis házi, vagy hogy úgy mondjam, templomi szociológiai kutatásra, felmérésre hívok mindenkit. Próbáljuk meg feltérképezni egy napunkat. Hogyan zajlik egy napunk? Reggel (vagy aki műszakba jár, az máskor), felkeléstől, egészen a lefekvésig. Gyűjtsük össze gondolatban négy olyan tevékenységet, amelyek kiteszik a napunknak a nagyobb részét. Erre hagyok egy kis időt…

Közhely, hogy ahányan vagyunk annyifélék lehetünk. De mint minden közhelynek, ennek is meg van az alapja, ugyanis tényleg nagyon különbözünk. Azonban a különbségek az igazán mély, vagy az igazán fontos, súlyos dolgokban sokkal kisebbek közöttünk és a másik ember között mint gondolnánk. Fogadni mernék, hogy két pont szerepel szinte mindannyiunknak azon listáján, amit fontosnak tartunk, és ha van lehetőség, akkor napi szinten sokat foglalkozunk ezekkel. Az egyik a munka, a másik pedig a család. Azt hiszem, hogy általánosságban a többségünk napjait, a munka és család tölti ki nagy százalékban. Ezeknek persze van „szeretem” és „nem szeretem” része is. Van egy ismerősöm, akivel szemben elkövettem azt a hibát, hogy mikor munka közben találkoztam vele, így köszöntem el: „jó munkát!”, erre ő mindig azt válaszolta: „olyat még nem láttam!” Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne szeretni a munkát, amit végzünk, hogy ne válhatna akár hivatássá is. És persze örömmel tölt el az is, ha a házi- vagy kerti munkával végezve egy rendezett és tiszta otthonban tölthetjük a napjainkat.

A másik a család. Tegyük a szívünkre a kezünket, sokszor nem csak a munka, de a család is nehéz téma. Nem csak rózsás és fényképalbumba való időszakok, események vannak a szűkebb vagy tágabb családban. Mégis azt kell mondanunk, hogy bármi is történjen, ha nem is a maga fizikai valójában de legalább gondolatban, a legtöbbet egy napon az elvégzendő feladatokkal, munkával és a családdal töltjük.

Múlt vasárnap beszéltünk arról, hogy az emberek nagyon szét szeretik választani a testet és a lelket, s ily módon, e két terület között felosztani a tevékenységeket dolgokat személyeket, kapcsolatokat. De ahogyan a múlt héten rájöttünk arra, felfedeztük, hogy ahogyan testi éhség, úgy lelki éhség is lehet, más területeken sem lehet a testet és a lelket, az élet ezen összetevőit szétválasztani. Ennek a kényszeres szétválasztásnak bizony akár még az Isten is „áldozatává” válhat. Mit értek ez alatt? Azt értem, hogy sokszor úgy gondoljuk (és akinek nem inge…), hogy az Isten csak a lelkünket nézi, csak azzal foglalkozik 0-24-ben, hogy milyen a mi bensőnk. És ha el is fogadjuk a létezését, sőt még akár még hittel is fordulunk felé, akkor sem hisszük feltétlenül, hogy az Isten az életünk egyéb területeivel, helyszíneivel is foglalkozik! „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat!” - ezzel indít Jeremiás próféta által az Úr a mai igénkben. Mégis mit gondoltunk? Hogy az Isten nem foglalkozik, azzal, amivel mi, teremtményei a legtöbb időt töltjük, amire a legtöbb energiát szánjuk? Például a munkával és a családdal? Ó, dehogynem! De nem ám olyan kotnyeles, minden lében kanál módon, hanem a lehető legtisztább, legnemesebb szándékkal közelít felénk. Mert ő erőt, időt és módot akar adni nekünk mindahhoz, amivel foglalkoznunk kell, legyen az lelki vagy testi dolog, legyen az a lélek és a hit, a munka, a család, a barátok a szomszédok, az anyagiak, a tanulás, vagy bármi más.

És milyen csodálatos, hogy mindezt elé vihetjük! Milyen jó, hogy imádságunkban nem csak a lelki dolgokat és nem is csak a pozitív dolgokat hallgatja meg az Úr! Lehet elé vinni kétséget, hitetlenséget, szkeptikusságot, veszteséget, dühöt… még dühösek is lehetünk rá! Igen, mert az Úr kapcsolatot akar velünk, amelyben minden érzelemnek van helye.

Mit teszek? Hogyan élek? Hogyan vagyok? Mi van bennem? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre adott válaszainkat bátran az Isten elé vihetjük. Mert bármit és bárhogyan elé vihetek.

Ezek a kérdések amiket eddig felsoroltunk a múlttal és a jelennel foglalkoznak. Mit történt velem? Hogyan jutottam idáig? Hogyan vagyok én most? Azonban az Úrban való életnek, és a vele való kapcsolatnak van egy nagyon unikális, különleges vonzata. Mégpedig az, hogy ő nem csak a múltunkkal és jelenünkkel, de a jövőnkkel is foglalkozik. És nem csak foglalkozik vele, de tényleg képes rá és ténylegesen alakíthat rajta! Eleddig még azt is lehetett volna mondani, hogy ezekhez a kérdésekhez, a múlt feldolgozásához és a jelen megértéséhez elegendő egy pszichológus, egy mentálhigiénés szakember, vagy éppen egy megbízható családtag, vagy jó barát. De a jövő, az már más „tészta”! Mi lesz velem? Nos, ez a kérdés számtalanszor elhangzott már. De erre a kérdésre a legjobb szakember vagy a legszorosabb barát sem tud választ adni. Megnyugtatót biztosan nem. Azonban az Úrnál már ott van készen a jövő! „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Reményteljes jövő – ez az Úr ígérete a számunkra. Nem „rózsaszín”, hanem reményteljes. Azzal a reménnyel teljes, hogy bármi is legyen ő irányítja az eseményeket, és még ha nem is látom át, talán még dühös is vagyok rá, ő akkor is ott van és jót akar nekem.

De az Úr nagyon is jól tudja, hogy az embernek mennyire szüksége van kézzelfogható dolgokra és bizonyítékokra. Ma sem hagyott bennünket enélkül. Hiszen ott van előttünk az oltár előtt felolvasott igében Jézus gyógyítása (Jn 4,46b-54). Jézus egy aggódó apának gyógyította meg a gyermekét. Ő azért jött, hogy bemutassa nekünk az Urat „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9) – mondja Jézus. És tudjuk, hogy nem mindig gyógyul meg mindenki, és történnek – látszólag minden kontroll nélkül – rossz dolgok az életünkben. De Isten ugynaezt a Jézust feláldozta értünk azért, hogy lássuk, és komolyan vegyük mindannyian: „reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok” Az üdvösség a Krisztusban való hit által már a miénk lehet! Bízzunk abban, és imádkozzunk azért, hogy az Isten által elkészített reményteljes jövő is a miénk lehessen! Imádkozzunk…