Éjszakai műszak (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap, 2017.07.16.)

textus: Lk 5,1-11
1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.


Van-e valaki itt közöttünk, aki dolgozott már éjszakai műszakban? Van, aki esetleg most is abban dolgozik (többek között)? […] Én, hogy őszinte legyek egy rövid ideig dolgoztam, ha nem is éjszakai műszakban, de valami hasonlóban. Újságot hordtam ki, ott a műszak hajnali háromnegyed háromkor kezdődött. Az az igazság, hogy nem sokáig bírtam, éppen ezért, nagy tisztelettel vagyok azok iránt, akik bírják az éjszakázást, akár kettő, akár három, akár folyamatos műszakban.
A mai igénk egy éjszakai műszak végi, egy reggeli történet. A történet főszereplői – Jézus mellett – halászok: Simon (belőle lesz majd Péter apostol), illetve Jakab és János, akik pedig testvérek voltak. Aki már horgászott valaha, az tudja, hogy vannak olyan halak, amelyeket jobb éjszaka fogni, sőt vannak olyanok, amelyeket időszakosan, vagy úgy általában, csak és kizárólag, éjszaka lehet fogni. Ennek sok oka lehet, de ezt nem akarom taglalni, mert nem értek hozzá. Elég az hozzá, hogy a Genezáreti tó (vagy más néven Galileai tenger, vagy Tibériás tó [kb. egyharmad Balaton méretű tóról van szó]) halászai éjszaka dolgoztak. Ennek oka, gondolom, az volt, hogy abban a rekkenő melegben, ami a Közel-Keleten uralkodik, a halak jobban szeretne éjjel a hűvösben a felszín közelében úszni, így ki lehet őket fogni. Simon és társai mint gyakorlott halászok, profi szakemberek, tudták ezt.
Egy reggel, amikor már végeztek és a hálókat mosták, készülődtek haza, Jézus odalép hozzájuk, hogy vigyék be a hajóval kicsit beljebb, hogy taníthassa az összegyűlt tömeget, hogy beszélhessen nekik az Istenről. Simon belement a dologba. Jézus tanított egy darabig majd mikor befejezte, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Nos, alaphelyzetben valószínűleg ilyen választ kapott volna: „Na, ne szórakozz velem Jézus! Én halász vagyok, profi, ebből élek! És hidd el, ha én mondom, nappal, ebben a forróságban nem lehet halat fogni! De még ha éjjel fogtunk is volna valamit, akkor azt mondom oké, mert most éppen bőségesen van hal a tóban. De éjjel sem fogtunk semmit, így viszont egy fikarcnyi esély sincsen arra, hogy nappal értékelhető legyen a zsákmány. Ráadásul a műszak is lejárt, olyan fáradtak vagyok mint a kutya, már mennék haza aludni!” És – azt kell mondjam – meg is értenénk Simont, ha ezt a választ adta volna. De nem így történt. Simon válasza így hangzott: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”. „de a te szavadra” - mondja Simon. Valami megérintette őt, valami, ami arra sarkallta őt, hogy Jézust az első találkozás után(!) Mesternek szólítsa, és az esélyekre, meg a műszak végi fáradságra fittyet hányva kimenjen a nyílt vízre. Meggyőződésem, hogy itt Jézus „szava” alatt, nem csupán magát a kérést kell érteni, hanem az előtte való tanítást, amikor Jézus Simon hajójából prédikált a tömegnek. Jézus szavai, amiben erő és hatalom, vigasztalás és reménység van már ennyi idő alatt is átformálta Simon gondolkodását és hozzáállását.
Ez fantasztikus! Miért? Mert ma nekünk is „rendelkezésre áll” Jézus szava. Sőt a Feltámadott Krisztus szava, amely a mi életünket is át tudja formálni. „De hát miért jó ez nekünk?” - tehetnénk fel a kérdést. „Hiába Jézus mondta, attól még teljesen nonszensz dolog és szakmaiatlan nappal halászni azon a vidéken.” Csakhogy! Figyeljük csak meg a történet folytatását: „Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.” Hát ezért (is) jó Jézus szava által átformálódva alternatív utat választani, olyat, amelyet ő mutat. Mert, ha az ő kezében vagyunk, akkor az esélyek nem számítanak csak a Mester szava, és akár nonszenszből is lehet csoda!
De nem állt meg itt a történet. Így folytatódik: „Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! ” Hát ez meg micsoda reakció?! Inkább örülni kellene, meg azt számolgatni, hogy mennyi mindent lehet majd a hal árából venni… De Péter nem így tesz. Miért? Mert őt Jézus szava átformálta. Ez nem azt jelenti, hogy nem örült, ez nem azt jelenti, hogy az anyagiakat nem becsüli meg, hanem azt jelenti, hogy tudja, vagy legalábbis sejti-érzi, hogy kitől kapta mindezt, és hogy ez a valaki személyesen vele akar foglalkozni, tekintve, hogy őrajta mutatta meg a hatalmát, szeretetét. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! ” - mondja Simon, pedig valójában az ellenkezőjét akarja, teljes szívéből. Azt akarja – és így is lesz – hogy Jézussal maradhasson és ővele lehessen. De akkor mégis miért mondja ezt? Azért, mert rádöbbent arra a hatalmas különbségre, ami őközötte és Jézus között van. És egyúttal arra is, hogy Jézus ezt a különbséget egy határozott és szeretet által vezérelt lépéssel átszelte, s így közösségben vannak! Simon nem követett itt el bűnt, sőt Jézus szava szerint cselekedett, de Simon megérezte, hogy a bűn forrása és eredője nem a tett, hanem az Istentől való távolság. „Ki vagyok én hozzád képest?!” - így is mondhatta volna Simon. Egészen megrendült attól, hogy Jézussal lehet. Jézus válasza pedig nem hagy kétséget afelől, hogy Simon vágya, hogy Jézussal közösségben maradhasson, teljesül: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” „Szakmát váltasz Simon, most már az embereket fogod az Istenhez vezetni.”
Mit üzen ez a történet ma nekünk?
1. Jézus nem mindig a legoptimálisabb helyzetben szólít meg, és nem feltétlenül abban a formában, ahogyan várnánk. Lehet, hogy műszak végén, vagy más alkalmatlannak tűnő pillanatban, vagy alkalmatlannak tűnő személy által, vagy akár képtelenségnek tűnő dolgokon át. Mert bizony nem az idő teszi alkalmassá az üzenetet, hanem Jézus tesz alkalmassá a pillanatot.
2. Jézus követése, az ő szavának ereje bennünket is átformálhat. Ez egy bámulatos folyamat, ami a Jézus követés elengedhetetlen hozadéka. De tudnunk kell, hogy ez mindig jó irányba történik.
3. Megéri Jézust követni. Nem egyszerű, nem is mindig kellemes (gondoljunk a halászok dupla műszakjára), de gondoljunk csak az eredményre…
4. Ahhoz, hogy Jézust kövessük, ahhoz elköteleződés kell. Így zárul a történetünk: „Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

A mindenható Isten adja meg a mi életünkben is ezt a csodát, hogy végül mind találkozhassunk örök országában. Ámen.

Megjegyzések

  1. Távol álljon tőlem a panaszkodás (sőt!), de én többek között a melóhelyem miatt (hála Istennek, hogy van, az ő ajándéka ez is számomra!) is tudtam végül visszatalálni Jézushoz.

    Erre a(z ismételten) remek prédikációra egy rövid történettel reagálnék (velem történt meg).

    Május. Egy szerdai nap. Már meleg van. Megy a légkondi is. Az egyszerű versenyszférás dolgozó igyekszik, kapar, keresi a módját annak, hogyan tud jól teljesíteni a melóhelyén.
    Egy olyan időszakban, amikor sokan már "előre nyaralnak", és sokszor csak reménykedik, hogy lesz olyan partner, ahol mégis lesz kapás. De látszólag mégse... Se cég, se jelölt, hiába a telefonok, a hirdetések... semmi. Hiába a reménykedés, hogy "húsvét után hátha mégis jobb lesz"...
    Mindjárt dél. Ismét egy értékelhetetlen délelőtt... Éhes is vagyok... Lassan peregnek a percek... Gondolkodom: szedjem le a hirdetéseket, és legyen helyettük valami más, valami csicsásabb?! Vagy ne is tegyem vissza?! Végülis egy hónapja nincs jelentkező... Meglátjuk, mindjárt ebéd van, üres hassal nem jó gondolkodni...
    Lehajtom a fejem a billentyűzet elé, kezem összekulcsolom, sóhajtok egyet, és csak annyit morgok magam elé keservesen: Uram, hogyan fogok én eredményt produkálni...?! (Minden nap imádkoztam előtte is az Úrhoz, hogy segítsen a melóban is megállnom a helyem. Segített is, de olyan kilátástalan most a helyzet...)
    És amikor befejeztem a mondatot, abban a pillanatban pittyogott a gép: jelentkezés érkezett! Méghozzá arra a hirdetésre, amit elsőként akartam leszedni; egy olyan jelölt, amilyen már hónapok óta "nem akadt be a hálóba". Szóltam is kollégámnak: ez egy "nagyvad", cserkésszük be együtt!
    De akkor, egy pillanatra összeszorult a szívem, és azt mondtam magam elé: Uram, kérlek irgalmazz nekem, hitetlen bűnösnek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)