Éjszakai műszak (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap, 2017.07.16.)
textus: Lk 5,1-11
„1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta
Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két
hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen
kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik
hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy
kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította
a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így
felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk
semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt
megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a
hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban
voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek,
és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem
elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé,
és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A
halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat,
akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus
fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat
a partra, és mindent otthagyva követték őt.”
Van-e valaki itt közöttünk, aki dolgozott már éjszakai
műszakban? Van, aki esetleg most is abban dolgozik (többek között)?
[…] Én, hogy őszinte legyek egy rövid ideig dolgoztam, ha nem is
éjszakai műszakban, de valami hasonlóban. Újságot hordtam ki,
ott a műszak hajnali háromnegyed háromkor kezdődött. Az az
igazság, hogy nem sokáig bírtam, éppen ezért, nagy tisztelettel
vagyok azok iránt, akik bírják az éjszakázást, akár kettő,
akár három, akár folyamatos műszakban.
A mai igénk egy éjszakai műszak végi, egy reggeli történet. A
történet főszereplői – Jézus mellett – halászok: Simon
(belőle lesz majd Péter apostol), illetve Jakab és János, akik
pedig testvérek voltak. Aki már horgászott valaha, az tudja, hogy
vannak olyan halak, amelyeket jobb éjszaka fogni, sőt vannak
olyanok, amelyeket időszakosan, vagy úgy általában, csak és
kizárólag, éjszaka lehet fogni. Ennek sok oka lehet, de ezt nem
akarom taglalni, mert nem értek hozzá. Elég az hozzá, hogy a
Genezáreti tó (vagy más néven Galileai tenger, vagy Tibériás tó
[kb. egyharmad Balaton méretű tóról van szó]) halászai éjszaka
dolgoztak. Ennek oka, gondolom, az volt, hogy abban a rekkenő
melegben, ami a Közel-Keleten uralkodik, a halak jobban szeretne
éjjel a hűvösben a felszín közelében úszni, így ki lehet őket
fogni. Simon és társai mint gyakorlott halászok, profi
szakemberek, tudták ezt.
Egy reggel, amikor már végeztek és a hálókat mosták,
készülődtek haza, Jézus odalép hozzájuk, hogy vigyék be a
hajóval kicsit beljebb, hogy taníthassa az összegyűlt tömeget,
hogy beszélhessen nekik az Istenről. Simon belement a dologba.
Jézus tanított egy darabig majd mikor befejezte, ezt mondta
Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat
fogásra!” Nos, alaphelyzetben valószínűleg ilyen választ
kapott volna: „Na, ne szórakozz velem Jézus! Én halász vagyok,
profi, ebből élek! És hidd el, ha én mondom, nappal, ebben a
forróságban nem lehet halat fogni! De még ha éjjel fogtunk is
volna valamit, akkor azt mondom oké, mert most éppen bőségesen
van hal a tóban. De éjjel sem fogtunk semmit, így viszont egy
fikarcnyi esély sincsen arra, hogy nappal értékelhető legyen a
zsákmány. Ráadásul a műszak is lejárt, olyan fáradtak vagyok
mint a kutya, már mennék haza aludni!” És – azt kell mondjam –
meg is értenénk Simont, ha ezt a választ adta volna. De nem így
történt. Simon válasza így hangzott: „Mester, egész éjszaka
fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te
szavadra mégis kivetem a hálókat.”. „de a te
szavadra” - mondja Simon. Valami megérintette őt, valami, ami
arra sarkallta őt, hogy Jézust az első találkozás után(!)
Mesternek szólítsa, és az esélyekre, meg a műszak végi
fáradságra fittyet hányva kimenjen a nyílt vízre. Meggyőződésem,
hogy itt Jézus „szava” alatt, nem csupán magát a kérést kell
érteni, hanem az előtte való tanítást, amikor Jézus Simon
hajójából prédikált a tömegnek. Jézus szavai, amiben erő és
hatalom, vigasztalás és reménység van már ennyi idő alatt is
átformálta Simon gondolkodását és hozzáállását.
Ez fantasztikus! Miért? Mert ma nekünk is „rendelkezésre áll”
Jézus szava. Sőt a Feltámadott Krisztus szava, amely a mi
életünket is át tudja formálni. „De hát miért jó ez nekünk?”
- tehetnénk fel a kérdést. „Hiába Jézus mondta, attól még
teljesen nonszensz dolog és szakmaiatlan nappal halászni azon a
vidéken.” Csakhogy! Figyeljük csak meg a történet folytatását:
„Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy
szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik
hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig
odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy
majdnem elsüllyedtek.” Hát ezért (is) jó Jézus szava által
átformálódva alternatív utat választani, olyat, amelyet ő
mutat. Mert, ha az ő kezében vagyunk, akkor az esélyek nem
számítanak csak a Mester szava, és akár nonszenszből is lehet
csoda!
De nem állt meg itt a történet. Így folytatódik: „Simon
Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj
el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! ” Hát ez meg
micsoda reakció?! Inkább örülni kellene, meg azt számolgatni,
hogy mennyi mindent lehet majd a hal árából venni… De Péter nem
így tesz. Miért? Mert őt Jézus szava átformálta. Ez nem azt
jelenti, hogy nem örült, ez nem azt jelenti, hogy az anyagiakat nem
becsüli meg, hanem azt jelenti, hogy tudja, vagy legalábbis
sejti-érzi, hogy kitől kapta mindezt, és hogy ez a valaki
személyesen vele akar foglalkozni, tekintve, hogy őrajta mutatta
meg a hatalmát, szeretetét. „Menj el tőlem, mert bűnös
ember vagyok, Uram! ” - mondja Simon, pedig valójában az
ellenkezőjét akarja, teljes szívéből. Azt akarja – és így is
lesz – hogy Jézussal maradhasson és ővele lehessen. De akkor
mégis miért mondja ezt? Azért, mert rádöbbent arra a hatalmas
különbségre, ami őközötte és Jézus között van. És egyúttal
arra is, hogy Jézus ezt a különbséget egy határozott és
szeretet által vezérelt lépéssel átszelte, s így közösségben
vannak! Simon nem követett itt el bűnt, sőt Jézus szava szerint
cselekedett, de Simon megérezte, hogy a bűn forrása és eredője
nem a tett, hanem az Istentől való távolság. „Ki vagyok én
hozzád képest?!” - így is mondhatta volna Simon. Egészen
megrendült attól, hogy Jézussal lehet. Jézus válasza pedig nem
hagy kétséget afelől, hogy Simon vágya, hogy Jézussal
közösségben maradhasson, teljesül: „Ne félj, ezentúl
emberhalász leszel!” „Szakmát váltasz Simon, most már az
embereket fogod az Istenhez vezetni.”
Mit üzen ez a történet ma nekünk?
1. Jézus nem mindig a legoptimálisabb helyzetben szólít meg, és
nem feltétlenül abban a formában, ahogyan várnánk. Lehet, hogy
műszak végén, vagy más alkalmatlannak tűnő pillanatban, vagy
alkalmatlannak tűnő személy által, vagy akár képtelenségnek
tűnő dolgokon át. Mert bizony nem az idő teszi alkalmassá az
üzenetet, hanem Jézus tesz alkalmassá a pillanatot.
2. Jézus követése, az ő szavának ereje bennünket is
átformálhat. Ez egy bámulatos folyamat, ami a Jézus követés
elengedhetetlen hozadéka. De tudnunk kell, hogy ez mindig jó
irányba történik.
3. Megéri Jézust követni. Nem egyszerű, nem is mindig kellemes
(gondoljunk a halászok dupla műszakjára), de gondoljunk csak az
eredményre…
4. Ahhoz, hogy Jézust kövessük, ahhoz elköteleződés kell. Így
zárul a történetünk: „Erre kivonták a hajókat a partra, és
mindent otthagyva követték őt.”
A mindenható Isten adja meg a mi életünkben is ezt a csodát,
hogy végül mind találkozhassunk örök országában. Ámen.
Távol álljon tőlem a panaszkodás (sőt!), de én többek között a melóhelyem miatt (hála Istennek, hogy van, az ő ajándéka ez is számomra!) is tudtam végül visszatalálni Jézushoz.
VálaszTörlésErre a(z ismételten) remek prédikációra egy rövid történettel reagálnék (velem történt meg).
Május. Egy szerdai nap. Már meleg van. Megy a légkondi is. Az egyszerű versenyszférás dolgozó igyekszik, kapar, keresi a módját annak, hogyan tud jól teljesíteni a melóhelyén.
Egy olyan időszakban, amikor sokan már "előre nyaralnak", és sokszor csak reménykedik, hogy lesz olyan partner, ahol mégis lesz kapás. De látszólag mégse... Se cég, se jelölt, hiába a telefonok, a hirdetések... semmi. Hiába a reménykedés, hogy "húsvét után hátha mégis jobb lesz"...
Mindjárt dél. Ismét egy értékelhetetlen délelőtt... Éhes is vagyok... Lassan peregnek a percek... Gondolkodom: szedjem le a hirdetéseket, és legyen helyettük valami más, valami csicsásabb?! Vagy ne is tegyem vissza?! Végülis egy hónapja nincs jelentkező... Meglátjuk, mindjárt ebéd van, üres hassal nem jó gondolkodni...
Lehajtom a fejem a billentyűzet elé, kezem összekulcsolom, sóhajtok egyet, és csak annyit morgok magam elé keservesen: Uram, hogyan fogok én eredményt produkálni...?! (Minden nap imádkoztam előtte is az Úrhoz, hogy segítsen a melóban is megállnom a helyem. Segített is, de olyan kilátástalan most a helyzet...)
És amikor befejeztem a mondatot, abban a pillanatban pittyogott a gép: jelentkezés érkezett! Méghozzá arra a hirdetésre, amit elsőként akartam leszedni; egy olyan jelölt, amilyen már hónapok óta "nem akadt be a hálóba". Szóltam is kollégámnak: ez egy "nagyvad", cserkésszük be együtt!
De akkor, egy pillanatra összeszorult a szívem, és azt mondtam magam elé: Uram, kérlek irgalmazz nekem, hitetlen bűnösnek!