Őrállók (prédikáció, Somlószőlős, Advent 4. vasárnapja, 2015.12.20.)

textus: Ézs 52,7-10
7 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.


Gyerekkoromban rendszeresen a Tisza partján töltöttük a nyarakat. A kánikulában sokszor az egyetlen enyhülést a víz tudta megadni. Ezek közül a Tisza-parti élmények közül mégis a legemlékezetesebbek a kenutúrák voltak. Több baráti család (volt amikor húszan is) három és négyszemélyes kenukba ülve lecsorogtunk a Tiszán, volt akár több mint 100 kilométert, két hét alatt. Minden nap kikötöttünk valahol a parton, sátrat vertünk főztünk-sütöttünk, horgásztunk, fürödtünk, játszottunk, zenéltünk. Fantasztikus hetek voltak azok.
És bizony minden este be volt osztva szinte mindenki őrségbe. Főleg akkor, ha tudtuk, hogy nem jó környék, ahol aznap sátrat vertünk. Volt egy, vagy két őr, akik figyelték a tábort, őrizték a többiek álmát, fogadták a bevásárlásból érkezetteket, táplálták a tüzet és riasztottak, ha arra került sor. Nagyon fontos feladat volt, nagy felelősséggel járt.
A mai igénk is egy őrségben lévőkről szól, a Biblia úgy fogalmaz: "őrállók"-ról. De van néhány fontos különbség az általam említett klasszikus őrség és bibliai őrállók között. Egyrészt a bibliai őrállók nem veszélyt várnak ebben a szakaszban, hanem olyasvalakit, akik örömhírt hoz. Másrészt pedig ezek az őrállók nem "műszakban" dolgoznak, hanem mindig készen állnak, a nap bármely szakában.
De miről is van itt szó? Ézsaiás próféta - aki igen sokszor került már elénk az utóbbi időben - kettős feladattal volt megbízva. Az egyik, hogy ítéletet hirdessen a hűtlenek és az Istentől elfordultakkal szemben, másrészt vigasztalja és bátorítsa a hűségeseket. Ez utóbbi feladatát végzi a mai igénk hirdetése közben is. Az Isten mellett állókat bátorítja azzal, hogy előrevetíti milyen is lesz az, amikor megérkezik az Örömhírhozó. Mi abban a kegyelemmel teli helyzetben vagyunk, hogy már tudjuk, hogy kicsoda ő! Nem más, mint Jézus Krisztus, aki maga hozta el, a maga személyében hozta el az örömhírt.
És a mai igénk arról is ír, hogy milyen ez az örömhír. Az örömhírben, az Isten üzenetében az emberek felé, ott vannak az örök igazságok, melyek tájékozódást nyújtanak az örök változás világában. Ott van, hogy ez az Örömhírhozó uralkodik. Hogy Jézusnak hatalma van. Nem erőtlen, nem gyenge, nem inog meg, hanem erős és hatalmas. Másrészt ezt a hatalmat nem az emberek és életek leigázására használja, hanem szabadításra. Nem gúzsba köt, nem korlátoz, hanem az értelmes keretek közötti szabad élet forrása. Ezen kívül azt írja még igénk, hogy békességet hirdet. Hogy nem a békétlenség, nem az egymás elleni, egymást legyőzni akaró farkastörvényeket hirdeti, ami látszólagosan az életben maradás egyedüli szabálya, hanem a békesség hírnöke. Testvérek, rengeteg a békétlenség közöttünk. És nem csupán úgy általában a világban, vagy az országban, vagy a faluban/városban, hanem itt közöttünk a gyülekezetben is. Fussunk oda a Békesség Fejedelméhez segítségért és imádkozzunk és tegyünk azért, hogy az ő uralkodása a mi béketeremtésünkön át is hathasson!
De nem csak örök igazságokon keresztül fedezhető fel az örömhír, hanem a mindennapi tapasztalatokban, kisebb és nagyobb dolgokban is meglelhető. Mert bizony cselekvő Istenünk van. "A gép forog, az alkotó pihen" - írja Madách az Ember Tragédiájában, s bár az egyik kedvenc olvasmányomról van szó, mégsem tudok egyetérteni az íróval. Mert a Szentírás egészen másképpen beszél az Istenről. "Kinyújtotta karját az Úr" - írja Ézsaiás. És bizony ezt nem csak képletesen kell érteni, hanem mélyebben is, hiszen az Úr cselekszik, nem csak múltban, nem csak világ teremtésekor és nem csak Jézus földre érkezése kapcsán, hanem ma is! Értünk is bennünk is! És ez a cselekvés nem csak elméletben létezik, hanem hogyan ír az ige: "meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását", azaz az Isten a gyakorlatban és egészen nyilvánvaló módon cselekszik, amit mi is meg tudunk tapasztalni. Milyen jó lenne ezt nap, mint nap megélni, megtapasztalni…!
És bizony erre lehetőségünk is van, ha őrállók vagyunk! Mert igen, erre hív ma bennünket az ige, mindannyiunkat, hogy őrállók legyünk. Hogy a bibliai értelemben, szüntelenül várjuk, felkészülten az Örömhírhozót. Ilyen feladatot, és a feladattal együtt, lehetőséget kaptunk Istentől. Készen kell állni, hogy fogadhassuk, hogy befogadhassuk Krisztust. Készen a karácsony közeledtével, az advent (a kiemelt várakozási) időszakában, de készen bármikor, mert az ünnep ugyan naptárhoz van kötve, és Krisztus megérkezése az életünkbe sem! Mert a kegyelem, ami sem helyhez, sem időhöz nincsen kötve, egy örök ajándék amely mindig aktuális.

És nem kell aggódni, nem fogunk ellankadni. Ez nem olyan mint a klasszikus őrködés, ahol egy idő után a legéberebb őrszemnek is lankad a figyelme, vagy ne adj´ Isten elbóbiskol! Mert ahogyan az oltár előtti ige mondta: "Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban" (Fil 4,7)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)