Őrállók (prédikáció, Somlószőlős, Advent 4. vasárnapja, 2015.12.20.)
textus:
Ézs 52,7-10
„ 7
Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken
át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt
mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Hallgasd csak! Őrállóid
hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel
látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok
mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr,
megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az Úr
minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön
Istenünk szabadítását.”
Gyerekkoromban
rendszeresen a Tisza partján töltöttük a nyarakat. A kánikulában
sokszor az egyetlen enyhülést a víz tudta megadni. Ezek közül a Tisza-parti élmények közül mégis a legemlékezetesebbek a
kenutúrák voltak. Több baráti család (volt amikor húszan is)
három és négyszemélyes kenukba ülve lecsorogtunk a Tiszán, volt
akár több mint 100 kilométert, két hét alatt. Minden nap
kikötöttünk valahol a parton, sátrat vertünk főztünk-sütöttünk,
horgásztunk, fürödtünk, játszottunk, zenéltünk. Fantasztikus
hetek voltak azok.
És
bizony minden este be volt osztva szinte mindenki őrségbe. Főleg
akkor, ha tudtuk, hogy nem jó környék, ahol aznap sátrat vertünk.
Volt egy, vagy két őr, akik figyelték a tábort, őrizték a
többiek álmát, fogadták a bevásárlásból érkezetteket,
táplálták a tüzet és riasztottak, ha arra került sor. Nagyon
fontos feladat volt, nagy felelősséggel járt.
A
mai igénk is egy őrségben lévőkről szól, a Biblia úgy
fogalmaz: "őrállók"-ról.
De van néhány fontos különbség az általam említett klasszikus
őrség és bibliai őrállók között. Egyrészt a bibliai őrállók
nem veszélyt várnak ebben a szakaszban, hanem olyasvalakit, akik
örömhírt hoz. Másrészt pedig ezek az őrállók nem "műszakban"
dolgoznak, hanem mindig készen állnak, a nap bármely szakában.
De
miről is van itt szó? Ézsaiás próféta - aki igen sokszor került
már elénk az utóbbi időben - kettős feladattal volt megbízva.
Az egyik, hogy ítéletet hirdessen a hűtlenek és az Istentől
elfordultakkal szemben, másrészt vigasztalja és bátorítsa a
hűségeseket. Ez utóbbi feladatát végzi a mai igénk hirdetése
közben is. Az Isten mellett állókat bátorítja azzal, hogy
előrevetíti milyen is lesz az, amikor megérkezik az Örömhírhozó.
Mi abban a kegyelemmel teli helyzetben vagyunk, hogy már tudjuk,
hogy kicsoda ő! Nem más, mint Jézus Krisztus, aki maga hozta el, a
maga személyében hozta el az örömhírt.
És
a mai igénk arról is ír, hogy milyen
ez az örömhír. Az örömhírben, az Isten üzenetében az emberek
felé, ott vannak az örök igazságok, melyek tájékozódást
nyújtanak az örök változás világában. Ott van, hogy ez az
Örömhírhozó uralkodik.
Hogy Jézusnak hatalma van. Nem erőtlen, nem gyenge, nem inog meg,
hanem erős és hatalmas. Másrészt ezt a hatalmat nem az emberek és
életek leigázására használja, hanem szabadításra.
Nem gúzsba köt, nem korlátoz, hanem az értelmes keretek közötti
szabad élet forrása. Ezen kívül azt írja még igénk, hogy
békességet
hirdet.
Hogy nem a békétlenség, nem az egymás elleni, egymást legyőzni
akaró farkastörvényeket hirdeti, ami látszólagosan az életben
maradás egyedüli szabálya, hanem a békesség hírnöke.
Testvérek, rengeteg a békétlenség közöttünk. És nem csupán
úgy általában a világban, vagy az országban, vagy a
faluban/városban, hanem itt közöttünk a gyülekezetben is.
Fussunk oda a Békesség Fejedelméhez segítségért és imádkozzunk
és tegyünk azért, hogy az ő uralkodása a mi béketeremtésünkön
át is hathasson!
De
nem csak örök igazságokon keresztül fedezhető fel az örömhír,
hanem a mindennapi tapasztalatokban, kisebb és nagyobb dolgokban is
meglelhető. Mert bizony cselekvő Istenünk van. "A gép forog, az alkotó pihen" - írja Madách az Ember Tragédiájában, s
bár az egyik kedvenc olvasmányomról van szó, mégsem tudok
egyetérteni az íróval. Mert a Szentírás egészen másképpen
beszél az Istenről. "Kinyújtotta
karját az Úr"
- írja Ézsaiás. És bizony ezt nem csak képletesen kell érteni,
hanem mélyebben is, hiszen az Úr cselekszik, nem csak múltban, nem
csak világ teremtésekor és nem csak Jézus földre érkezése
kapcsán, hanem ma is! Értünk is bennünk is! És ez a cselekvés
nem csak elméletben létezik, hanem hogyan ír az ige: "meglátják
majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását",
azaz az Isten a gyakorlatban és egészen nyilvánvaló módon
cselekszik, amit mi is meg tudunk tapasztalni. Milyen jó lenne ezt
nap, mint nap megélni, megtapasztalni…!
És
bizony erre lehetőségünk is van, ha őrállók vagyunk! Mert igen,
erre hív ma bennünket az ige, mindannyiunkat, hogy őrállók
legyünk. Hogy a bibliai értelemben, szüntelenül várjuk,
felkészülten az Örömhírhozót. Ilyen feladatot, és a feladattal
együtt, lehetőséget kaptunk Istentől. Készen kell állni, hogy
fogadhassuk, hogy befogadhassuk Krisztust. Készen a karácsony
közeledtével, az advent (a kiemelt várakozási) időszakában, de
készen bármikor, mert az ünnep ugyan naptárhoz van kötve, és
Krisztus megérkezése az életünkbe sem! Mert a kegyelem, ami sem
helyhez, sem időhöz nincsen kötve, egy örök ajándék amely
mindig aktuális.
És
nem kell aggódni, nem fogunk ellankadni. Ez nem olyan mint a
klasszikus őrködés, ahol egy idő után a legéberebb őrszemnek
is lankad a figyelme, vagy ne adj´ Isten elbóbiskol! Mert ahogyan
az oltár előtti ige mondta: "Isten
békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni
szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban"
(Fil 4,7)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése