A második (prédikáció, Rigács-Somlószőlős, Ítélet vasárnap, 2015.11.08.)

textus: Mt 24,15-31

„15 Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –, 16 akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. 22 Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

23 Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. 25 Íme, előre megmondtam nektek. 26 Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! 27Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. 28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. 29 Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31 És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

Hát, nem irigylem a testvéreket! Nem egyszerű ilyen súlyú és ilyen hosszú szakaszt elsőre végighallgatni. Lesznek még hasonlóan erős és nehéz szakaszok az elkövetkezendő hetekben. Nagyon javaslom, hogy aki tud hozzon magával Bibliát az istentiszteletre, mert olvasva, és nem csupán hallgatva, sokkal könnyebb követni az igehirdetési alapigéket.

Szóval, ha elsőre tartalmilag nem is, de hangulatában mindenképpen könnyű visszaidézni a mai igénket. Nem túl fényes, sőt, azt kell mondanom, igen sötét hangulata van. Az embernek összeszorul a torka, amikor ilyeneket hall. Mert bizony ez a szakasz a végidőkről, a világra és az emberiségre, ránk váró nyomorúságról és megpróbáltatásokról (is) szól. Úgy tűnik ez a szakasz igencsak belesimul abba a képbe, amit a világ gondol az egyházról és kereszténységről. Arra gondolok, hogy az egyház félelemkeltéssel és fenyegetéssel érte el mindazt, amit elért és híveit is ezek a negatív érzelmek tartják össze, úgy ahogy… vagy inkább egyre kevésbé.

S bár, mi tudjuk, hogy ez nem igaz, de bolond lenne az, aki el akarná hallgatni ennek a világnak a sötétségét és az utolsó idők, a vég felé tartó világ súlyos helyzetét. Mindannyian érezzük és talán tudni is véljük, hogy nem egy pozitív végkifejlet felé tart az emberiség, a világ. Érezzük sokszor a bőrünkön, a pénztárcánkon, a lelkünkben, a családjainkban, az országban és világban folyó politikai és közéleti eseményekben, a környezetünk pusztulásában, a demográfia elkeserítő adataiban, az egyház helyzetében és a gyülekezetben is. Ez van. Aki ezt tagadja, az nem lát, vagy nem akar látni. Ezt el kell fogadni.

De a keresztény, bibliaolvasó ember életében ez nem ennyire egyszínű és sötét. Miért? Mert ezek a megpróbáltatások, ezek a nehézségek, vagy ahogyan a Biblia fogalmaz, ez a „nyomorúság”, nem öncélú és nem vég nélkül való! Nem azért van, mert az Isten nem törődik velünk, nem azért van, mert az Isten gonosz, nem azért van, mert a világ kontroll és ellenőrzés nélkül való. Azért van/lesz ez így, mert jel a számunkra, hívő emberek számára, hogy Krisztus nemsokára visszajön. Mert igen sokat beszélünk Jézus Krisztusról, arról, hogy ő eljött erre a földre testben, emberként és meghalt-feltámadt értünk és így ma is közöttünk van. De viszonylag kevés szó esik arról, hogy ő nem csupán egyszer jött el és közöttünk van, hanem újra el fog jönni teljes istenfiúi dicsőségében és megítéli ezt a világot. És az lesz a világ utolsó napja.

Mert az Isten gondot visel e világról, és ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a világunk, és benne az emberi élet nem következmények nélkül való. Még ha ma úgy is tűnik, hogy egy vagy több, kis csoport ural mindent ezen a Földön és azt tesznek amit akarnak, nem így van. Úgy ahogyan ők sem, mi sem tehetünk azt, amit akarunk, mert egyszer valamikor mindennek következménye lesz. És csalás lenne elhallgatni az oda vezető út nehézségeit és nyomorúságát, amit itt Máté evangélista leírt.

Mégis azt kell mondani, hogy mindezeknek a sötétnek tűnő kilátásoknak ellenére számunkra ez örömhír. Hogyan lehet ez? Van kettő igevers ebben a hosszú szakaszban, ami megmutatja ezt. Az első a 27. vers: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.” A második pedig 30. vers: „És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” Miért biztatás, miért örömhír ez? … Kicsoda jön el ítélni testvérek? Az Emberfia: Jézus Krisztus! Krisztus. A Messiás, a Felkent, a Megváltó. Hát ennél nagyobb örömhír nem is kell a hívőnek. Hiszen az jön el ítélni, aki értünk vállalt mindent, még a halált is. Tehát, ha mi benne hiszünk, benne bízunk, akkor mi félnivalónk van? Semmi.

Sőt, egyenesen kívánhatjuk is, hogy jöjjön már el! A korai kereszténységben központi üzenet volt, hogy várták, közelre várták Krisztusnak a visszajövetelét. Ez az évszázadok alatt hol előtérbe került, hol megkopott. Ma újra előtérbe kell kerülnie! Egy evangélikus lelkész valamikor ezt mondta, tartalmilag idézem: „Ahol lanyhul a Krisztus várása, ott sivár korszak köszönt az egyházra.” Miért igaz nagyon ez a mondat? Mert a hívő embernek mindig Krisztushoz kell mérni az életét, mindig Neki kell lennie a végső mércének, annak, aki által és akin keresztül a világra és magunkra is tekintünk. És a Krisztus képünk (s így a viszonyításunk) soha nem lehet teljes, ha „csak” Krisztus első eljövetelét tekintjük és második, a végső eljövetelt figyelmen kívül hagyjuk! Hajlamosak vagyunk rá, az biztos. Mert sokkal kényelmesebb és mosolygósabb csupán azzal foglalkozni, ami már megtörtént. De még nagyon sok minden előttünk áll!

Testvérek, Krisztus vissza fog jönni! „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” - írja Jakab apostol (Jak 5,8). Gondoljunk bele, ha Jakab idejében majd 2000 éve közel volt, akkor ma mennyire van közel…? Nem tudjuk. Lehet ezer év múlva, száz év múlva, jövőre, holnap... De egyre közelebb van az biztos. És amikor eljön, meg fog ítélni és mérlegre tesz mindent és mindenkit. Nem lesz kivétel. De nekünk ez örömhír, mert az Urunk jön el, akinek a nevében ma is együtt vagyunk. Ez persze nem egyszerűsíti az odavezető utat, de végén ott állunk majd az Úr színe előtt és leborulva előtte, belékapaszkodva mondhatjuk majd: „Uram, a Te keresztedért, a Te megváltásodért fogadj be örök országodba.”

Ámen, Így legyen!