Sőt (prédikáció, Somlószőlős, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2015.06.28.)

textus: Gen 50,15-21

„15 Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk.16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17 Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk!19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.”

József története talán az egyik legismertebb a Bibliában, számos könyv és film dolgozta már fel a történetét. Itt természetesen nem Jézus apjáról van szó, hanem az ószövetségi Józsefről, aki Jákob fia volt és Ábrahám dédunokája. József az alaptípusa azoknak a személyeknek, akik nagyon mélyről szárnyalnak a magasba. Józsefnek mind a kettőből igencsak kijutott.

De mi is az ő története? Még gyermekkorában történt, hogy eladták rabszolgának. Na nem az apja, hanem a testvérei, legalábbis közvetve. Tették mindezt azért, mert úgy gondolták (vélten vagy valósan) József az apjuk kedvence. József sem segített a dolgon viselkedésével, hanem mindig hencegett a testvérei előtt. Először kiszáradt kútba dobták, majd eladták rabszolgának. József ezután Egyiptomba kerül, ami az akkori kor domináns nagyhatalma volt. A fáraó, az egyiptomi király, testőrparancsnokának rabszolgája lett. A testőrparancsnok felesége szemet vetett Józsefre, de mivel József nem állt kötélnek ezért megrágalmazta azzal, hogy megtámadta. Emiatt József a börtönbe került, majd miután Isten segítségével két börtöntársa álmát megfejtette, hosszú évek után, a fáraó elé került, hogy az ő álmait is megfejtse. Ezt meg is tette, és így lett Egyiptom második embere. Sok évvel ezután a testvérei eljöttek, egy nagy éhínség idején, élelmet vásárolni Egyiptomba, ahol József vezetésével jól elraktároztak mindent. József akkor már úgy öltözködött és viselkedett mint egy egyiptomi, így testvérei nem ismerték fel. Majd mikor végül felfedte előttük magát a testvérei nagyon megrémültek, de nem volt félnivalójuk, mert József az egész családját odaköltöztette Egyiptomba, ahol mindenük meg lett, ami csak kell. József megbocsátott. Ámde miután Jákob, az apa meghalt, a testvérek azt hitték, hogy József mégiscsak el fog bánni velük. Úgy gondolták, csak az apjuk miatt kegyelmezett eddig. Ekkor történik meg az a párbeszéd, amit felolvastam:

„Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17 Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk!19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket”

József valahogyan egészen máshogyan viselkedik mint ahogyan elvárnánk tőle. Legtöbbünk – persze, akinek nem inge ne vegye magára – ott „fizeti vissza a kölcsönt”, ahol tudja. De ha nem is teszi, akkor is maximum elnézi, vagy nem tesz semmit. József azonban egészen másképpen cselekszik, sokkal másképpebben, mint ahogyan ésszerűnek, jogosnak, igazságosnak tűnik.

Mi lehet József motivációja? Talán meghatotta a testvére beszéde? A testvérei komolyan félhettek, mert még a halott apjuk nevét is felhasználták, hogy megmeneküljenek: „Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” Sőt még Istent is „előhozták”: „Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái!” Micsoda félelem lehetett bennük! Nem átallottak bármit és bárkit felhasználni a menekülés érdekében. Az eredeti szövegben azt olvashatjuk, hogy a testvérek könyörögtek, hovatovább szinte „imádkoztak” Józsefnek, Józsefhez. De József nem ezért kegyelmezett meg nekik, sőt nem ezért viselkedett máshogyan. Sőt helytelenítette is ezt a viselkedést: „Vajon Isten vagyok én?” - kérdezte. „Ne imádkozzatok hozzám!”

Vagy talán már el is felejtette, vagy legalábbis semmisnek tekintette azt, amit vele tettek? „Ti rosszat terveztetek ellenem” mondja József. Nem, nem felejtette el amit vele tette, hogy kútba dobták és emiatt rabszolga lett, majd börtönbe is került. József ezt nem felejtette el és nem is fogja soha!

De akkor mégis mi az, ami miatt József így cselekszik? Mi miatt nem áll bosszút? Mi miatt nem az elvárhatót, vagy az optimálisat cselekszi, hanem ennél is tovább megy. Így tudnánk egy szóban összefoglalni: „sőt”. József a „sőt”-et cselekszi meg, ami tovább megy a maximumnál is.

Nagyon nagyot tévednénk akkor, ha ezt József számlájára, az ő erkölcsi nagyságára írnánk. József nem volt jobb nálunk, sőt a története egynémely pontján talán rosszabb is legtöbbünknél, mégis tudott „sőt” lenni. A maximumnál többet nyújtás már túlmegy minden emberi képességen, felülemelkedik a moralitáson, az etikán. Mert ez nem képesség, hanem kegyelem! Az Istennek az ajándéka József számára, és az ő történetén keresztül ma a mi számunkra is. József nem az testvérei hatották meg, akik gonoszul elbántak vele, de nem is felejtett, mégis szeretettel viszonyult feléjük. Miért? Mert az Isten megadta ezt a lelkületet neki. Látnunk kell, hogy nem József erkölcsi nagysága a lényeg, hanem az Isten terve. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” - mondta József. Hajlandó volt belehelyezkedni az Istenek a tervébe. Elfogadta, hogy minden hányattatása az Isten tervének a része, és elfogadt azt is, hogy végül a rosszakaróinak a megmentése és megvédelmezése is Istennek a tervébe helyezkedik bele! Ezt adta Józsefnek a „sőt” erejét!

És ez adhatja nekünk is. Az Isten sokszor és sokféleképpen mutatta meg már a tervét globálisan, és személyre szabottan is nekünk. De leginkább Jézus Krisztusban tette meg. (lásd még: Zsid1,1-4) Saját Fiát adta miértünk. Jézus személye és váltságműve a középpontja Isten nagy tervének. De ez a terv nem csak általánosan, hanem személyesen is a miénk akar lenni. Velem és veled is terve van az Úrnak! Tegyük fel mindannyian a kérdést: „Tudakolom az Istennek velem való tervét?”; „Elfogadom amit ad? Jót is rosszat is?” József döbbenetes mélységeket megjárt, mielőtt magasra szárnyalt... Azt nem tudom, hogy velünk mi lesz, de azt tudom, hogy Isten terve mindent jóra tud fordítani és tudom, hogy ez a terv a örök életünket szolgálja!

Kérjük az Urat, hogy mutassa meg mindannyiunknak! Ámen