Egy néma mellékszereplő (prédikáció, Karácsony, Somlószőlős-Somlóvecse-Kerta-Kamond-Rigács-Karakószörcsök-Noszlop, 2014.12.24-26.)
textus:
Mt 1,20b-23
„az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát,
mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21Fiút
fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét
bűneiből.” 22Mindez
pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a
próféta által: 23„Íme,
a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek”
- ami azt jelenti: Velünk az Isten.”
Különleges
ez a mai bibliai szakasz. Nos, nem azért mert nem karácsonyi. De,
éppen elég karácsonyi, hiszen Jézus születéséről, legalábbis
az előzményeiről szól. Nem ettől érdekes, ez az egyházunk
által kijelölt ige, hanem attól, hogy egy olyan személy kerül
most a szemünk elé, aki általában nem szokott, még a karácsonyi
történet kapcsán sem. Mondhatni az egész esemény egy
mellékszereplőjével van dolgunk. Pedig a mellékszereplőkre
ritkán figyelünk oda, inkább a főszereplők azok, akikre a
figyelmünk irányul. Ráadásul ez a szereplő néma, mármint,
feltételezhetjük, hogy tud beszélni, és beszélt is, de az
evangélium egyik írója sem adott neki egy félmondatot sem. Nem
árulok el titkot, hogy ma József kerül középpontba.
És
tényleg, József egyszer sem szólal meg a Biblia lapjain. Látszólag
néma és passzív szereplője az egész történetnek. Ennek
megfelelően mi is meglehetősen keveset beszélünk róla.
Karácsonykor általában Jézus, a pásztorok, a királyok (akik
valójában bölcsek) és Mária kerül a középpontba. Bár ez
utóbbi protestáns (azaz evangélikus és református) körökben
igen óvatosan.
De
gondoljuk csak bele magunkat a helyzetébe. József észreveszi, hogy
a jegyese Mária gyermeket vár, és azt biztosan tudja, hogy nem
tőle. Ez még önmagában nem is lenne nagy szenzáció, csakhogy az
akkori törvények szerint benne volt a pakliban, hogy ezért Máriát
kivégzik. József ezt nem akarta, hanem titokban el akarta bocsátani
őt, hogy meneküljön el. És mikor ezt elhatározta, akkor jelent
meg neki az a bizonyos angyal, hogy elmondja: vegye magához Máriát,
vegye csak nyugodtan feleségül, mert az a gyermek, akit vár az
Isten terve szerint jön a világra. József, aki meg sem szólal még
csak a gyereke apja sem, és még csak nem is ő ad neki nevet, hanem
ezt is az angyal jelenti meg neki: „nevezd el Jézusnak”. Mégis
most ez az ács, József kerül a történet előterébe.
Miért?
Nehogy félreértsük a mai üzenetet! Ma is, csakúgy mint minden
karácsonykor és csakúgy, mint minden vasárnap Jézus Krisztus van
a középpontban. József azért kerül most az előtérbe, mert a
viselkedéséből valami egészen különlegeset tudunk meg. Mert
valójában nem igaz az, amit első hallásra kitűnik, hogy József
egy kis tesze-tosza, hajlítható, végletekig birkatürelmű, akarat
nélküli mellékszereplő csupán! Józsefben van az egyik
legnagyobb erő a karácsonyi történetben, mert ő az akin a
leginkább látjuk, némasága és látszólagos passzivitás
ellenére, hogy hisz, hogy hit van benne!
Mert,
kedves testvérek, ahhoz, hogy valaki be tudja fogadni azt, hogy
menyasszonya terhes és nem tőle, hogy gyermek nem az övé, de
mégiscsak az ő feladata, hogy apa legyen, mindezt egy angyal
szavára, aki álmában megjelent, hát ehhez bizony nagy hit
kellett! Talán a legnagyobb az összes szereplő közül.
És
hogy miért pont őróla van ma szó? Azért mert nekünk is ez az
osztályrészünk, a hit. Mert mi most egy olyan világkorszakban
élünk, ahol Jézus fizikai valójában nem tapasztalható meg. Nem
lehet megfogni, megragadni a kezét, rákiabálni, jól megnézni
magunknak. De van egy eszköz, amivel legalább annyira valóságos
lehet számunkra, mintha fizikai lenne, sőt talán még annál is
jobban, és ezt tudjuk Józseftől megtanulni: a hitet!
És
ráadásul József még ki is tartott ebben a hitében, élete
végéig. Felnevelte a gyermeket, útjára engedte és látta felnőni
és látta meghalni élete delében és talán tanúja lehetett az
üres sírnak is Jézus feltámadása után.
Erre
a két dologra van ma is szükségünk: hitre és kitartásra. E
kettő kell ahhoz, hogy az ember ne csak túléljen ebben az életben,
hanem igazán megélje azt. Hitre és kitartásra van szükség a
hétköznapokhoz és hitre és kitartásra van szükség akkor amikor
az Egyházra gondolunk. Mert akármilyennek is látszik, akármilyen
helyzetben is van az Egyház még mindig Jézus Krisztushoz tartozik
és az Isten oltalma alatt áll.
De
honnan volt ekkora hit Józsefben? Honnan „szerezte”, vagy honnan
„tanulta”? Kedves Testvérek, pontosan ez a lényeg, hogy József
semmiben sem volt különb mint most mi. Ő magától sem
megszerezni, sem megtanulni nem tudta volna ezt a hitet, mai segített
neki Jézus apjává lenni. Erre egyetlen egy ember sem képes. Nem
magától szerezte, hanem valaki mástól kapta! Azt olvassuk
a szakaszunk végén: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút
szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az
Isten.” Ez Jézus nevének jelentése: Velünk az Isten. Igen,
mert a magasságos Isten volt az, aki ezt a hitet Józsefnek
ajándékozta. Ő volt az, aki maga munkálta ki ebben a férfiban,
hogy legyen hite és kitartása, ahhoz a feladathoz, amitől nem sok
nagyobbal találkozunk, hogy felnevelje a Megváltót! És József
nem csak, hogy hitet kapott, de nagyon erősen meg is tapasztalata,
hogy nem hazugság Jézus neve jelentése: Velünk az Isten, mert
pontosan Jézuson keresztül végig ott volt vele az Isten. És ez ma
sincsen másképpen, mert az a hit és kitartás, amit József
kapott, azt mi is megkaphatjuk ajándékba. És az a tapasztalat,
hogy meg is érezhetjük magunk mellett az Istent, Jézuson
keresztül, ahogyan József is megérezte, úgy ma nekünk is van
erre lehetőségünk.
Mert
az Isten ma is velünk akar lenni, ma is részese akar lenni az
életünknek, amit tőle kaptunk, hogy teljessé tegye a hittel, ezt
a tőle kapott életet, hittel, ami az ő ajándéka! És ha ez elér
hozzánk, akkor egy új valóság nyílik meg a számunkra, ami több
és jobb, mint amit fizikailag meg tudunk tapasztalni!
És
hogy mi a biztosítékunk arra, hogy mindez megtörténhet? „Mindez
pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a
próféta által”- írja az igénk. Mert az Isten gondoskodott
arról, hogy amit 700 évvel Jézus előtt megígért Ézsaiás
próféta által, az valósággá váljon. Mert ő bármit is ígér,
azt betartja. Nem ember ő, hogy megszegje az ígéreteit! Ez a hit
és új élet, amit most József személyén keresztül
vizsgálhattunk meg pedig az ő ígéreteihez tartozik! És ő be is
tartja azokat!
Ahogyan
az első karácsonykor, Jézus születésekor, valami fantasztikus
dolog kezdődött a világban, úgy adjunk most esélyt arra, hogy
valami nagyon különleges kezdődhessen az életünkben, az Isten
ígéretei és ajándékai által!
Ámen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése