Böjti sorozat 1.: Harmadik út (prédikáció, EHE, 2014.03.19.)

textus: Mt 5,9

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A mai igehirdetés egy sorozat első része lesz, egy böjti sorozaté, aminek a címe: Rongyosra olvasott evangélium. Olyan igeszakaszokat veszek elő, amelyek – legalábbis számomra – olyanok, amiket a legtöbb esetben átlapozok, amikor elém kerülnek, mert már szinte kívülről tudom őket, tanították nekem és már tanítottam őket, ezer meg egy áhítatot és prédikációt hallgattam meg már velük kapcsolatban stb. Különösen Máté bővelkedik ilyen igeszakaszokban, éppen ezért választottam őt. Igen is, legyen egy böjti sorozatunk Máté alapján.

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Az első igeszakaszunk, amivel ma foglalkozunk, az egyik legismertebb szakaszából van a Szentírásnak, a Hegyi beszédből. Olyan közismert ez a szakasz, hogy a neve Hegyi beszéd, már szinte állandósult szókapcsolatnak minősül, így egybe' mondva: Hegyibeszéd. Újra felfedeztem ezt a szakaszt, az utóbbi időben újra szól hozzám, szívesen olvasom. Újra felfedezésem apropója, hogy mostanság nagyon sokat foglalkozom a béke, a békesség kérdésével. Mint tudjátok, egy jó ideje küzdősportolok, önvédelmet tanulok, ami nem csak fizikailag, hanem lelkileg is ráhangolt az erő és küzdelem témájára (erről olvashattok itt és itt). És mégis egyfajta paradoxonként, ahogyan egyre inkább kitanultam az „erőszakot”, egyre inkább azt éreztem és érzem, hogy az én szolgálatom valahol a békesség körül kell, hogy forogjon, a béke munkálásán. Így szinte adta magát az ige: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Nagyon nagy mélységek vannak ebben a szakaszban.

Ugye, nyilvánvalóan, a béketeremtést a békétlenség indokolja. De most nem akarok általánosságokba merülni, hogy „annyi békétlenség van a világban”, vagy éppen Ukrajnával foglalkozni (már megtettem itt). Hozzuk közel magunkhoz a témát: hihetetlen békétlenség, sőt mondjuk ki: háború van ma egyházunkban. Ezt kár is lenne tagadni. Emiatt pedig általános az a megoldási módszer, miszerint az ilyen békétlenséget vagy erővel, visszatámadással próbáljuk megoldani, ami tovább táplálja a háborúságot, vagy pedig az abszolút, mondhatni „szent”, passzivitásba megyünk át és csendben eltűrjük, hogy átgázoljanak rajtunk. Az igénk ezt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek”. Ha még pontosabban fogalmazunk, akkor „Boldogok, akik béke-tevők”, vagy kicsit csúnyábban, de érzékletesebben „Boldogok, akik béke-csinálók”. Jézus, a háború aktivitása és szent passzivitás kétpártrendszere helyett egy harmadik és élhető utat kínál, a háborúmentes aktivitást, a „béke csinálást”.

 

Az angolban a béke-csináló a „peacemaker”. Nos, erről nem tudott nem eszembe jutni a „pacemaker”. Ugye a pacemaker egy olyan eszköz, amelyik arra való, hogy szabályozza szívritmust, segítse a szívet a dobogásban. Kedves Testvérek, az egyházunk beteg, nagyon beteg és a mélyén, a szívében az. De ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy még nekünk is bele kell rúgnunk egyet, mert miért ne. De azt sem jelenti, hogy passzívan el kell szenvednünk annak minden tünetét. Jézus arra biztat bennünket, (sőt ez nem biztatás, hanem tényközlés) hogy peacemaker pacemaker-nek kell lennünk. Olyanoknak, akikre lehet számítani, olyanokra, akik meg tudják tolni a szekeret, hogy haladjon, de nem olyan áron, hogy mások lábára rátolják, magyarul nem olyan áron, hogy másokkal háborúban állnak emiatt.

 

Olyan határozott ez a kijelentés, hogy „ők Isten fiainak neveztetnek” majd. A vers második feléből világosan kiderül, hogy az „istenfiúságunk” (és „istenleányságunk”) a béke-tevésünk függvénye is. Nem a békesség meglétének a tényének, hanem az akaratnak, hogy mi békét akarunk és teszünk is érte! De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az előbbi kijelentésem azt takarja, hogy a béke-tevéstől leszünk Isten gyermekei. Nem. Isten gyermekének lenni a Szentlélek munkája által és Krisztus váltságműve által lehet lenni, ez elidegeníthetetlen tőlünk. De látnunk kell azt, hogy a béke-tevésünk miatt neveznek majd minket Isten gyermekeinek.

 

Ahhoz, hogy a hitünk és az üdvösségünk ne „csak” a miénk legyen, hanem Krisztus akarata nyomán másokban is kimunkálja életet, missziós eszköz lehessen, ahhoz kell a béke-tevés. Hogy mindenki meglássa, hogy a hegyen épült város (Mt 5,14) szép látvány legyen. Elrejteni úgy sem lehet, mindenki látni fogja, csak az a nagy kérdés, hogy mit és milyen álapotban.

 

Béke-tevés. Ha béke-tevők leszünk, aktív munkálói Isten országának, akkor az áldás lesz a számunkra, de nem csak a számunkra, hanem az egyházunk számára is a gyógyulásban és világ számára, hogy megismerje Megváltóját, aki szintén nem rejtőzködött, hanem a maga teljességében és pőreségében került a keresztre. Efelé haladunk a böjtben, emlékezünk és közben várjuk is az újabb és újabb beteljesülését az mi életünkben. Adja az Úr, hogy béke-tevésünk ennek eszköze lehessen magunk és mások számára.

Ámen