Gyülekezetëpülö

textus: Apcsel 16, 16-34 I. Valahogyan üldöz az Apostolok Cselekedeteinek könyve (Apcsel). Nem tudom, hogyan, de mindig megtalál. Újra és újra elém kerül mindenfajta alkalmakkor. De nem bánom, mert ez az egyetlen olyan könyv a Szentírásban, ahol olyan konkrét, elő-egyenben zajló történeteket olvashatunk, amelyek a Krisztus utáni egyházban történtek. A Krisztus utániban és mégis a Krisztusiban, hiszen (ahogyan azt mindig mondani szoktam) az Apcsel eredeti címe Praxeisz, azaz Cselekedetek. Mert nem a tanítványok cselekednek, hanem a Feltámadott Krisztus!

Biblikus alapok 2. (folytatás) 3. „ 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.   38 Ez az első és a nagy parancsolat.  39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.   40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” ” (Mt 22,37-40) Amint azt feljebb ( az előző posztban ) is kifejtettem a szeretet nem mindig olyan egyértelmű, ahogyan gondoljuk. E fenti igét is fel szokták hozni az önvédelem (mint erőszakforma) ellen. Azonban van néhány dolog, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A templomtisztítás történetében az Isten iránti szeretet és a felebarát szeretete ellentmondásban vannak, hiszen a felebarát az, aki megsérti Isten házát. Az első és nagy parancsolat felülírta a másodikat. 

textus: Lk 6,47-49 „ 47 „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. 48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49 Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult. ”

textus: 1Pét 3,15 „ 15 Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. ”

textus: Jn 21,15-17 „ 15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő pedig így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én bárányaimat!”  16 Másodszor is megszólította: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Ő ismét így válaszolt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus erre ezt mondta neki: „Őrizd az én juhaimat!”   17 Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat! ”

Mindig darázsfészek az, ha a kereszténység és az erőszak (legyen az bármilyen jellegű) kapcsolatát feszegetjük. Mind kívülről mind belülről azonnal támadásokra számíthat az, aki ebbe a fába vágja a fejszéjét. Kívülről azonnal megkapja a „kereszteslovag-inkvizíció-vallásháború” hideg zuhanyát, belülről a szélsőségesen pacifista keresztény vonal vág oda (!) azonnal. Én azonban bevállalom. Annál is inkább, mert az utóbbi időben igencsak aktuálissá vált (újra) a téma. Gondoljunk csak pl. Vácszentlászlóra ( Index1 , 2 , Origo , Népszabi ). Mi mit tettünk volna (vagy mit nem)? Ez a nagy kérdés.

textus: 2Pét 1,16-18 „ 16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.  17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”,   18 ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. ”

textus: Mk 16,14-20 „ 14 Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.   15 Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.  16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.  17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,  18 kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”  19 Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.   20 Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.) ”

textus: Gal 5,1 Az embert mindig valami borzongás hatja át, amikor újra és újra rádöbben a gyökereire. Az év 364 napján arra figyel, hogyan tudja a lombját növeszteni, szépíteni, vagy éppen a végső elszáradást megakadályozni, de jó egy napot a gyökérzetre szánni, csak hogy a fa hasonlatnál maradjak.